(#1492) 2010. szeptember 10., péntek
Esik... Órák óta, vigasztalanul esik...
(õsz) Nincs hideg, reggel már teljesen be volt az ég borulva. Aztán eleredt az esõ és hol erõsebben, hol gyengébben, de egész nap esik. Igen bánatos koraõsz... Remélem, hogy lesz naposabb is, mint tavaly, olyan szép sárga-barna fakoronákat fotózhattam amikor késõdélutánonként a SzÁMALK-ba mentem... Most csak ború van, meg esõ, esõ és esõ...
(péntek, hétvége) Ez az elsõ teljes hétnek a vége, péntek. Szeretem nap a péntek, még munka van, de már nem sok és látótávolságban a hétvége, most nem munkás (majd ezután), de még nem telt el semmi a hétvégébõl... (Ha a napoknak lenne színe, a péntek acélkék lenne.)
(tanítás) Pénteken reggel nulladikom volt a kicsikkel, õk most is a 09E mint tavaly, de persze ez már a következõ osztály, nem azok akik a június elejéig tartó tanévben a „kicsik” voltak. Ilyenkor érinti meg az embert az az érzés, hogy telik az idõ, és évrõl évre öregszünk, csak a kicsik maradnak mindig olyan kicsik – igaz, minden évben mások. Visszatérve az órára, most, pénteken WEB lapot csinálunk velük, elsõre forrásban szerkesztve. Idén ezzel a témakõrrel kezdtem, aztán majd sorra valamennyi jön – velük nagyon sok az idõ, több mint 180 órám lesz velük ebben az évben. Általában nap közben van az órám velük, ez az egyetlen ami ilyen korán. Én szeretem az ilyen kora reggeli órákat, a srácokat általában elég hamar fel lehet rázni, és friss a tanár is, érdemi munkát lehet végezni. Remélem, hogy most pénteken is így volt, én legalábbis élveztem. Azt hiszem, nincs rosszabb óra, mint amit a tanár utál... :-( Pár éve még sokkal több mindent belesuvasztottam volna az egy órába, most megelégedtem kevesebbel, de azt hiszem, ez nem engedmény. Sõt... Most megnéztük azt, hogy kommentet hogyan csinálunk HTML forrásban, majd azt, hogy miként adunk színt a háttérnek; és nem HTML tudásanyag volt, de fontos és hasznos: azt is, hogy hogyan szerkesztünk egy sima TXT állományt, majd azt, hogy egy mappát hogyan csinálunk és nevezünk át, és azt is, hogy a vágólappal miként másolunk vagy helyezünk át szöveget egyik jegyzettömb-példányból a másikba. Most, hogy utólag leírom – milyen jó hogy nem a táblára írok az órán, hanem egy jegyzettömbbe a gépemen, ami jó nagy betûkre van állítva; nem csak mert vaksi kezdek lenni, hanem és elsõsorban azért, hogy lássák a teremben hátulról is, és kiteszem a kivetítõre, azaz pontosan megmarad mit is írattam le velük – szóval most, hogy az óravázlatot megint átfutva leírtam, tényleg úgy látom, hogy alig vettünk valamit, mennyiségre mennyire kevéske... De kitöltötte az órát elejétõl a végéig, pontosan kezdtük és csak tananyaggal foglalkoztunk, nem volt láblógatás, az egyik dolog szépen kapcsolódott a másikhoz, nyugodt tempóban, semmi kapkodás, de semmi lazaság, miden percet, minden percüket a tananyag töltötte ki, és nem én vergõdtem, hanem igyekeztem bevonni õket, azaz nem nekik hanem velük tartottam az órát. Igyekszem nem személytelen lenni, nagyon igyekszem nevükön szólítani õket és általában is sokat megszólítani õket, és végül pedig pontosan óra végére értem ennek a végére, a csengetés elõtti percben még röviden össze is tudtam foglalni.
(nosztalgia) Erõsen nosztalgikus érzés volt mindez, a tartalom iatt mindeképpen, ráadásul a régi termemben volt az óra: ilyen volt 1989-tõl, sok-sok éven át, amikor még nem órarenddel, hiányzó tanárok helyettesítésével, fogorvosi meg orvosi szûrõvizsgálatok beosztásával, tantárgyfelosztással, normatívával, szakképzõ létszámok órára pontos lejelentésével kellett foglalkozni, hanem „csak” azzal, hogy órákat tartsak. Régen volt – most meg ez van. Örülök, hogy ezévben is taníthatom az E-seket, kicsiket is, a nem annyira kicsiket is :)
(ügyelet) Pénteken ez enyém volt az ügyelet, a késõk regisztrálása. (A kolléga aki eredetileg a pénteket kapta a vezetõségbõl ügyeleti napnak, pénteken órátlan, nincs órája és van hoyg a suliban sincs, na akkor vállaltam fel, hogy cserélek vele, akkor még nem a nulladikban volt az az órám a kicsikkel, de fog ez így menni gond nélkül, mivel éppen kiérek az óráról a portára, llauf nincs, de nem baj.) Most még nyugis volt, most még nem volt sok, mármint az a diák aki elkésett, aki nyolc után ért be és akit fel kellett írni, de hát még a tanév elején vagyunk, illetve ami talán fontosabb, sok az az osztály akik késõn kezdenek, gyakorlatilag délutánosok. Akadt pár kicsi, kilencedikes, aki majd elbõgte magát a tudattól, hogy az elsõ héten elkésett, és ezt fel is jegyezték.
(napközben) A következõ lejelentõs munkát akartam csinálni, de gyakorlatilag nem lett belõle semmi, igazából nem is tudom miért, hol ezzel hol azzal kellett foglalkozni. Aztán megint óra, a 10E-sekkel, annak is azzal a felével akiket tavaly tanítottam. Nagy a szájuk, sokat szövegelnek, nagyon kell figyelnem, hogy összetartsam a foglalkozást, ne szaladjon szanaszéjjel mint egy zsák bolha. Pedig akkor még nem is tudtam, milyen az osztály másik fele! Velük egy kényszerû óraáthelyezés miatt a nyolcadik órában találkoztam. Kényszerû, az órarend hibája miatt amikor rendes idõben lehetne akkor nincs szabad terem, gépterem. Lehet persze tanteremben is tartani informatikát ráadásul értelmesen megválasztott tananyagrésszel még csak nem is idõpocsékolás, de az év elején, a nekem úgy (nekik én új) csoporttal és mert elég szilaj, rossz hírû csoport, nos ezek miatt inkább ezt vállaltam fel, hogy pénteken késõn lesz foglalkozás és nagyon össze kell szedjem minden mesterségbeli tudásomat ahhoz hogy rendes, értelmes munkával töltött óra legyen, semmint hogy tanteremben töltsük el. A most már 10E osztály másik fele is az enyém, nem rosszabbak tudást tekintve mint az enyéimek, még csak nem is fegyelmezetlenebbek (ugyanis éppen olyan fegyelmezetlenek mint az enyéimek), csak valahogyan másképpen fegyelmezetlenek. Mint ha az õ közbekotyogásuknak több lenne a karc, az erõ, a kötözködés, Az enyéimek állandóan hülyéskednek de egy percre sem kétséges, a tanár én vagyok, a tananyag leadása az én dolgom, az meg az én felelõsségem hogy õk ezt nagyon tudják és ezért mindent megteszek – persze azon határon belül, amin kívül a diák gyötrése van már... Mintha ez a csoport állandó harckészültségben lenne, mintha állandóan a tanári támadásra akarna, kellene neki válaszolnia. Nem rossz csoport ami a tudást illeti, de ezt a hozzáállást sürgõsen le kell szerelnem majd, mert így érdemi munkát nehéz lesz végezni...
