(#1499) 2010. szeptember 17., péntek
Mi mindennek elõtte...
(pénteknek elõtte) Végre megint péntek. Nem tudom, mi a fenének örülök ennek, de akkor is örülök mert szeretem a péntekeket. A munkahét vége, még ugyan van mit csinálni (lehet mit csinálni :)), de akkor is látótávolságban van már a hétvége, úgy hogy még nem múlt el belõle semmi. Pedig most még sok minden van elõl: a mai péntek 100%-os leterhelés lesz, délután egy TISzK-es program amin nem lehet nem ott lenni, aztán szombaton meg tanítás a fõiskolásoknak, este, talán vasárnap meg Üröm. Szóval ma rengeteg órám lesz. Petra még mindig nincs, a péntekje erõs nap, órát elmaradni hagyni pedig nem akarok. Erikának is van elég saját órája ami végül is azt jelenti, hogy negyed nyolctól olyan negyed háromig csak az óraközi szünetek lesznek, minden órában lesz órám. Kevés saját, a többi Petra órája, helyettesítés. Nem baj, most határidõs meló nincs függõben, nem csúszom semmivel, az órarend ami hétfõtõl megy, megvan, nagy hiba nincs benne, a kicsiket meg lehet gurulás közben igazgatni. A papírmunka is megvan idõarányosan, ami ezután jön (normatíva, statisztika) az még nem kezdõdött el, ami eddig volt (tantárgyfelosztás, gyakorlatok finanszírozására létszámlejelentés) az megvolt. Volt egy csúnya késés, nem is az én hibám, de mindegy ki hibája, nekem kellett szõnyeg szélére állni, mert nekem kellett volna figyelni. Szerencsére a tennivaló java technikai jellegû volt, megvolt, az is elment két napja. Ma tehát „csak” tanítás de az nagyon, majdnem szó szerint ezerrel. Régen volt ilyen és régen ilyen volt... Sok minden más volt régen... (Háttérzene: esik...:( Három tájt kezdett rá, azóta megállás nélkül esik. Ha délutánig el nem áll, érdekes lesz fõzni...)
