(#1507) 2010. szeptember 21., kedd
(hétfõtõl szerdáig)A keddi nap mozgalmasnak ígérkezett és az is lett. Szokás szerint a kedd hétfõn kezdõdött (sõt)... Nagy eszemmel hétfõ este amikor eladtam apám kocsiját (errõl kicsit többet itt), akkor arra nem gondoltam, hogy nem apám hanem én fogom majd a papírokat elintézni, nos ehhez pedig meghatalmazás kell mert hát a tulaj õ, nem én. Hátfõn négy órám van egyben egymás után, csak délután jutottam oda hogy utánanézzek ennek. Elõbb telefon az ürömi önkormányzathoz, hogy mi is a teendõ...? Õk is megerõsítettek abban hogy nem hozzájuk hanem okmányirodába kell menni, a rossz hír az hogy Pilisvörösvárra! Akkor azt kerestem meg net-en (nagy pozitívum hogy net-en majdnem mindent meg lehet keresni), telefon az ottani ügyintézõnek. Addigra az világos lett, hogy mi miden papír kell ehhez és hol kell intézni, ezen papírok között szerepelt a meghatalmazás is, na erre vasárnap este gondolhattam volna, Nem gondoltam, hát hátfõn este volt még egy utam Ürömre ezmiatt. (Mivel kettõnk neve pontosan ugyanaz, mint utóbb kiderült a pilisvörösvári okmányiroda mogorva ügyintézõje figyelmetlensége miatt nem is volt erre a meghatalmazásra de facto szükség, de ez egy másik kérdés, ezt elõre nem lehetett tudni). Így aztán hétfõn igen nagyon késõ lett, mire hazaértem, ez elég baj, mert egy kolléga kérésére (acceptálható kérésére) az órarenden valamit igazítanom kell és ez nem halogatható mert pénteken nálunk tanítás nélküli munkanap azaz a változásokat mihamarabb hirdetni kellene, a mienk nem olyan suli mint a feleségeméké, ahol óne zsenánt változtatgatnak az órarenden akár hét közben is és az érintettek csak onnan tudják meg hogy a WEB-re kitett változat már más mint amirõl õk tudnak :() A hétfõ eseménye volt még az a rossz hír, hogy ellopták Mira rendszámait (ezért itt aztán nem is retusálgattam, mi a fenének, ezt a rendszámot már csak majd mindenféle papírokon fogom látni – a fene esne abba aki lelopta, bosszúság is, utánajárás is de meg pénz is...).
Orsi nagyon el volt keseredve, de lépett, ment utána – ha egyszer kell neki a kocsi – azaz kihívtak rendõrt, felvettek jegyzõkönyvet, utánaérdeklõdött a kilencedik kerületi önkormányzat okmányirodában mi is a teendõ. A kedd ezzel kezdõdött: Orsi és Tamás jöttek a suliba, Tányával. Szép hangja van annak a kocsinak :) A reggel mindig mozgalmas, most is az volt, jövés menés, nem mindig tudtam velük csevegni. Erõsen nosztalgikus érzés volt hármasban leballagni a büfébe, kettõ éve volt talán amikor Orsi, Réka és Zsófi rendszeresen jártak be mert informatika (elõrehozott?) érettségi elõtt korrepetáltam õket... Orsi és Tamás el, Bakáts tér, okmányiroda – de elég hamar jöttek is vissza. Mint kiderült, a választásokra való felkészülés miatt kedden az okmányiroda zárva volt! Ez önmagában is elég bosszúság, az még inkább, hogy az ügyintézõ ugyan mi a bánatos rossebért nem volt képes ezt Orsinak a telefonban megmondani hétfõn, amikor beszéltek? Nosza, erre megint telefon Pilisvörösvárra, mert ha én oda hiába bumlizok ki hát megüt a guta. Érdekes, hogy az ügyintézõ emlékezett rám, arra hogy én érdeklõdtem nála hátfõn délután – és megnyugtatott (bár a szavaiból inkább azt éreztem ki hogy szíve szerint õk is inkább lennének zárva), miszerint náluk a jegyzõ asszony ilyen bezáráshoz nem járult hozzá. Még volt fontos kérdés, milyen illeték kell ehhez az adásvételi leadáshoz, szerencsére ez illetékmentes. Orsival megbeszéltük, hogy szerdán behozza a suli udvarra Mirát, aztán az majd jól ott dekkol addik amíg kopasz azaz nincs rendszám rajta és szerdán nekifut ismét az okmányirodának.
Nekem kedden ezután volt órám a 10E szilajab felével. Érdekes – és nagyon fontos – megállapítás, hogy az a csoport legalább annyira egységes csoport mint amennyire önálló egyéniségek halmaza, sõt inkább utóbbi. A dolog azért fontos, mert akad egy kettõ (egy!) olyan tagja a csoportnak, aki folyamatos fecsegéssel, közbeszólással, mindenféle oda nem illõ attrakciókkal számottevõ tanári energiát és figyelmet köt le, pazarol el, és ezért nem lehet csoportszinten fellépni, mert felesleges olyanokat szorongatni akik legfeljebb csendes szemlélõi ennek. (Érdekes, az eggyel felettük levõ E-s csoportban szintén volt, van egy ilyen diák, nagyon nagy különbség, hogy az õ locsi-fecsi viselkedésében inkább infantilizmus van, nevezett diák viszont kimondottan akadékoskodó, kötözködõ...) Mindegy, ez van, egészében õk is olyan jó csoport mint a másik fele a 10E-nek akikkel tavaly az egész évet végigdolgozhattam, év végére egyformán kiképzett két csapat lesz mindkettõ és remélem szép eredménnyel teszik le 10. végén elõrehozottként az informatika érettségit – és még inkább azt, hogy legalább ketten nekikészülnek az emeltszintûnek is.
Az óra után kihirdettem a kicsiknek, hogy a keddi hetedik hétfõn nulladikban lesz megtartva – esélyes volt hogy nem érek vissza hetedikre Pilisvörösvárról. A hír elsõ felének azaz hogy keddi hetedik elmarad örültek, a hétfõi nulladiknak nem annyira habár érdekes módon, nem volt általános ellenzés. Ezután Pilisvörösvár. Nem annyira bonyás oda kijutni, a legnehezebb az okmányirodát megtalálni volt. A GPS, ezt ismételten mg kell állapítsam, csodákra képes, meg a Google maps site is :) Utóbbin megkerestem – még hétfõn – hogy hova is igyekszem, a legnagyobb valószínûsége annak volt, hogy a városházánál kell leszállni. Mivel az okmányiroda fél tizenkettõ és egy között nem fogad – úriemberek és -asszonyok, az ügyfél meg magára vessen, miért csak ügyfél :( – ezért nem hagyatkoztam csak Marcellára, megkérdeztem a Városházán, hova is kell mennem. Amit ott mondtak összhangban volt azzal amit a WEB-en találtam, ott mondták onnan tudom, hogy valaha az ami most okmányiroda, az egy gázcseretelep volt. (Palackos gáz ezek szerint már senkinek nem kell?) Marcella igazán szépen elvezetett és – ennek kimondhatatlanul örültem – még negyed tizenkettõ elõtt kicsivel odaértem. Szerencsésen elintéztem ebédszünet elõtt a dolgot, mondjuk tényleg semmi az egész – ezért volt erõsen mosolyogtató, hogy az elõtérben szépen számot húzattak velem aztán a számmal kellett a pulthoz menni – senki más akkor odabent csak az ügyintézõk, de hát a hivatal az hivatal – aztán kaptam egy igazolást, a meghatalmazás nem is kellett hiszen én vagyok az eladási papíron is (csak mert mondtam, vette észre a morc néni, hogy jéé, nem lehetek harminchetes évjárat.)
Aztán vissza a városháza elõtti buszmegállóba, na az kábé olyan teljesítmény mint a marsjáróknak a kráterek között, ugyanis éppen felújítják Pilisvörösvár fõutcáját. Kitartott a szerencsém, a buszmegállóban sokan voltak ami erõsen jó hír mert azt mutatja, hamarosan jön a busz (a bennszülöttek csak tudják, azt nem tudom honnan, mert a megállótáblánál kitett menetrend inkább egy ebéd utáni használt szalvétára emlékeztetett mint járatok táblázatára.)
Az én örömömre, a 09E-sek mérsékelt bánatára visszaértem é megvolt számukra az óra. WEB lap, HTML kódok írásával, az õ óraszámuk ezt nem csak lehetõvé teszi de szerintem ilyen óraszám esetében kell is ennyire mélyen belemerülni. Hetedik óra, ez mindig fokozott erõfeszítést követel a tanártól, ilyenkor külön mesterségbeli trükkök kellenek a tanuló figyelme lekötéséhez, de azt hiszem ment a dolog. Pedig a résztéma amit feldolgoztunk, nehéz: táblázat HTML kódban. Nehezítette a dolgot – pontosabban én nehezítettem – az állománykezeléssel, de nem baj, akarom, hogy szokják azt, hogy figyelni kell, milyen file-on dolgoznak, az melyik mappában van, hogy munka közben fájl kezelõvel is nyomon kísérjük azt hogy mit és hol csinálunk. Szerettem volna sokat elvégezni de igyekeztem nem türelmetlen lenni mert akkor is a hetedik órájuk, akkor sem többek 14..15 évesnél... Remélem sikerült és annak kimondottan örülök, hogy az órába még éppen belefért a kép beillesztése, az nem annyira nehéz de legalább látványos. (Az erdélyi kirándulás képeibõl csinálunk WEB lapot, legalább nem csak szakbarbár dologról hanem Erdélyi tájakról is szót ejthetünk.)
A kedd még nem ért véget: egy csomó helyettesítés vár kiírásra, aztén nem sulis dolog, de sürgõs: a fõiskolásaim feladatait is meg kellene csinálni és kiküldeni, az órarendet is igazítani. Na az utóbbival szívás hegyek: amióta az összesítõ elkészült, ezzel a változattal nem tudok swf-eket generálni, ezzel elmókoltam egy jó darab idõt kedden félután, semmire nagyjából nem jutottam csak a méreg mg a tanácstalanság maradt. Ahogy a kedd hétfõn kezdõdik, szerdán fejezõdik be, nem sokkal ezen sorok leírása után próbáltam ki hogy a program default export könyvtárába nem megy-e ez export és bár az okát baromira nem értem (és ez kicsit zavar mert így a dolog olyan varázslat vagy parajelenség ízû), de így meg megy...
Aztán még a kedd: Nóriéknál szülõi, a szalagavató a ballagás és az érettségi környékén megbeszélni valók, Attila bácsi szerint most diákokat is várnak, Nóri egyfelõl akarta hogy menjek másfelõl õ is jönni akart, neki kedden délután a Leövey-ben volt faktja, oda mentem elé és onnan mentünk át a Szegyába. Gyönyörû idõ volt egész nap, délelõtt is Pilisvörösváron, délután is a Kálvin téren. Ismét erõsen nosztalgikus fíling, igaz: jóval korábbi idõkrõl, amikor még mindkét lány oda járt, amikor még kicsik voltak és amikor még én vittem õket kocsival, vittem is és sokáig hoztam is... Sok minden ugyanaz és sok minden megváltozott, a tér erõsen átalakulóban a négyes metró építése (azt hiszem az) miatt. A szülõi elsõ részében az Igazgatójuk mondta el amit a szalagavatóról, a ballagásról és az érettségirõl tudni kell. Nálam a gép (mindig nálam van), persze hogy nem papírra írom le hanem gépbe. Nórit elõbb nagyon zavarta, mondta is hoyg ne csináljam de ebben az esetben nem érdekelt, hogy zavarja, fontos amit az ottani igazgató elmond, mindent amit tudtam leírtam. Utána mondta is odahaza anyjának, hogy apa rémes volt, mert amíg beszélt Beleznay, apa gépelt, Beleznay abbahagyta erre apa is a gépelést aztán kezdte, kezdték elölrõl... Szerencsére odahaza ezt már nem mérgesen mondta... :) Aztán az A-sok (Nóriék) osztályával átmentünk az õ termükbe és ott folytattuk, na ott már érdemben sok mindenrõl nem volt szó. Ilyen is régen volt, Nórival együtt jöttünk haza az õ sulijából – sokkal kisebb volt, amikor még ilyesmi naponta volt...
Hazafelé összefutottunk Gyurival, a kínaiban vett valami kaját Mesélte, a nagyfia Egyiptomban van meccset vezetni, hát nem semmi annak a srácnak nagyon bejött ez a vizilabda játékvezetés.
Este telefon apámnak, megvannak a leletei és szerencsére a balsejtelmek legrosszabbika nem igazolódott, legalább ennyire jó hír, hogy amint kivettem a szavaiból õ is fellélegzett habár még sok vizsgálat vár rá, de most nem éreztem aggódósnak. Hétvégén majd megyek, a biztosítási papírokat még le kell rendezni, hogy a trabi egyszer's mindenkorra számára múltidõ lehessen...
