(#1516) 2010. szeptember 30., csütörtök
(kora hajnal) Hajnalban keltem csütörtökön, szó szerint: a telefont kettõre állítottam be és csak kétszer kértem hosszabbítást, ez összesen 10 perc, a kávéval együtt negyed háromkor már a gép elõtt ültem. Az órarendet kell befejeznem csütörtökön délelõtt és mivel az OKÉV-hez is kell majd menjek tételekért délelõtt, aztán meg három órám van egy tömbben és mivel utána meg már délután van és nem tudnak hirdetni, esetleg kritizálni (esetleg meg mindkettõt vagy ami még rosszabb: egyiket sem most, csak majd jövõ héten) a kollégák az órarenddel kapcsolatban, nos ezt tényleg most (csütörtökön kora hajnalban írom ezeket) tetõ alá kell hozzam. Tipikusan az a munka amit nagyon utálok elkezdeni és ezért mindig halogatom, halogatom – és mindig az utolsó percre marad – de amit ha elkezdek utána már egészen élvezetes csinálni, ami persze nem azt jelenti, hogy feltétlenül sikeres is. Tipikusan az a fajta sziszifuszi munka, ahol a befektetés és az eredmény messze nincs összhangban egymással, pláne akkor amikor ennyire kötött feltételekkel kell megcsinálnom valamit, mint ebben az esetben az órarend módosítását. Halogatás... :) Szóval nem ennek kezdtem hajnalban neki megint csak a halogatás jegyében, hanem a mai (csütörtöki) három óra anyaga összerakásának. Ez szerencsére nem túl sok idõ, mert mind a három osztályban (csoportban) egy az elõzõ alkalommal megkezdett feladat folytatását tervezem. Ez nem három, hanem csak két témakõr (a kicsiknek friss anyag a PowerPoint bár nyolcadikban sok helyütt használják azaz friss itt, de nem ismeretlen), informatikából a 10E-seknek és alkalmazott számítástechnikából a nagyoknak egyaránt az adatbázis-kezelés a feldolgozott téma. Az elõbbit színesíti, hogy a két csoport elõélete miatt nagyon eltérõ módon, alapossággal és tempóban kell, lehet feldolgozni a feladatot. Szóval ezt megtervezni nem volt nagy idõ. Aztán kitettem egy, a keddi nap egy részérõl írott kis szöveget ide, aztán már tényleg nem maradt más mentségem, nem akadt más amire rá lehetett volna mondani hogy azt kell csinálni és nem lehet ezért csinálni az órarendet... Nosza, felmászni a rajtkõre és fejesugrás!
Biztos más másként van ezzel – bár nem feltétlenül - de reggel sõt kora hajnalban megcsinálni valamit fele, harmada annyi idõbe kerül mint este. Este élet van, megy a TV, fecsegés (ez nem rosszindulatú megjegyzés, azért abban van valami jó ha egymásnak mondanak el napközbeni történéseket meg mindenféléket a családtagok, szóval természetes kommunikálás) de reggel semmi. Csend, fekete sötétség, csak az asztali lámpa világít és persze a netbook, és ilyenkor minden erõvel a problémamegoldásra lehet koncentrálni, és azok a fogas kérdések amik este sehogyan sem akarnak megoldódni, ilyenkor mintegy varázsütésre bomlanak ki, ilyenkor egészen hamar felcsillan a megoldás.
(órarend) Hajnalban a legfontosabb az órarend szükséges változtatásainak elvégzése volt, errõl kicsit többet itt...
(OKÉV) Csütörtökön kellett elmenni az õszi szakmai vizsgák tételeiért a Váci útra. Eredetileg nem nekem, de így jártam: a hiányzások miatt a helyettesítéseket csak úgy tudtam kiírni, hogy az aki ment volna, tanított, hát rám maradt a dolog. Ragyogóan tiszta, igaz: hûvös idõ volt, egy csomó képet csináltam, ezeket tettem ki ide. Egyik sem olyan hely ahol még soha nem jártam volna, de más napszakban, más idõben annyira másként tudnak ismerõs helyek is festeni. Tiszta volt a levegõ és erõs a napsütés, ez nagyon szépen kiemeli a színeket és a kontrasztokat... Vagy nem – és csak nekem tetszik... Végül is persze teljesen mindegy... A képeket ide tettem fel... Az OKÉV-nál simán ment minden (eddig csak legelõször, egy emelt szintû érettségi után volt brutális a tumultus de azóta ilyen olyan okból ha menni kellett, elosztották és sokat nem kellett szorongani, sorban állni és várni. Most sem, hamar végeztem de kellett is, mert éppen értem csak vissza az óráimra.
(informatika) Három órám volt csütörtökön egymás után, a kicsikkel, 09E a korábban, igaz: nem sokkal korábban elkezdett PowerPoint témakõrt folytattuk. (Másnap igyekszem összeszedni a történéseket: ijesztõ, mennyire elfelejti az ember a részleteket. Vagy ez nem általános, csak én vagyok ilyen buta? És: lehet, hogy nincs is semmi emlékezni érdemes ezekben? Nos egyikre sem tudom a választ, de megpróbálom lejegyezni...) Egy nagyon egyszerû feladatot, egy nemrégen érettségi feladatsornak kiment kis, négy diás prezentációt csináltunk meg velük, ez még vezetett munka azaz én csinálom, õk is utánam és az általánosítható dolgokat vagy ellenkezõleg: a gyakrabban használni szükséges lépéssorozatot leíratom velük. Csütörtökre az animáció maradt, na ettõl kicsit tartottam mert mostanában nem használok napi gyakorlat szinten PowerPoint-ot, nem próbáltam ki a foglalkozás elõtt ezt és tartottam attól, hogy nem fog menni. Ment, emlékeztem rá, szépen összehoztuk pedig ebben a feladatban ez volt a kissé nehezebb – elég egyszerû feladat: békák – és nem magának a bemutatónak a megszerkesztése.
(Orsi) Orsi ígérkezett délutánra. Beszéltük, felmerült az, hogy bejön értem a suliba de mert nem tudta hogy mikorra ér be, végül is abban maradtunk, hogy odahaza találkozunk. Nem volt sokat otthon, eljöttünk: patikába kellett menni, de hiába néztünk meg többet is, hiába. Tamással a Blahán találkoztunk: Orsi aranyos volt, felemlegette a kocsiban odafelé menet, hogy régebben is sokat taliztak Tamással itt. Kifelé Pátyra még két patikát megnéztünk de hiába azt is, aztán kivittem õket Pátyra. Jó volt kiautózni velük: nagyon szép idõ volt aznap, hideg de szikrázóan napos, akkor alkonyodott éppen és amikor már visszafelé jöttem, akkor mér erõsen sötét volt...
