(#1600) 2010. december 08., szerda
(fiatal, fegyelmezetlen) Jövök vissza kedden délután óráról, a hetedik volt, eléggé délután. Ili szól, megjött a szaktanácsadó, ugye Adrienn még itt van. Jesszus gondolom, vagy igen vagy nem, mintha Adriennt láttam volna elmenni haza. Telefonálok neki – egy emelettel feljebb van a kabinetjük – és szerencsém van mert éppen õ veszi fel. Mondom, jöjjön le az igazgatóiba. Erre õ, van vagy 24 éves, pályakezdõ, de nem, azért csak rákérdez: „Most? Ugyan miért...?” Majd’ mondtam neki hogy csak, mert hoyg én mondom, meg hogy milyen már hogy visszakérdez... Lejött aztán, de télikabátban hátizsákkal szóval útrakészen – a szaktanácsadói jelentéssel kapcsolatban let volna megbeszélni való de persze a kisasszonyt elengedték mert hogy siet a másik munkahelyére...
(nem fiatal, fegyelmezetlen) Judit hátfõ reggel telefonált be, földöntúli hanggal hogy megfázott vagy mi ma nem jön. Jobbulást kívánok, udvarias vagyok de meg tényleg együtt is érzek vele. Viszont nekem ezzel szervezési dolgom is van, kérdem mi lesz a holnapi azaz a keddi nappal. A választ sejtem, de amikor elhangzik majd felrobbanok mégis a méregtõl: azt még nem tudja. A francba, és akkor én de ami fontosabb a sok tucat diák akinek órát KELL tartani az mit tudjon...? OK OK igyekszem jólnevelt lenni (gyakran nem megy), abban maradunk, hétfõn délután megy orvoshoz, kedden még nem jön aztán majd kiderül hogyan alakul... OK, kiírom keddre, de semmi mást nem tudok róla... Kedden délelõtt keresem, nincs bekapcsolva a mobilja. OK, a szám megvan, a sajátomról (a saját pénzembõl!) írok neki SMS-t, hogy jelezze mi van... Egy óra múlva telefonál de nem ám engem hív vissza hanem a titkárságot és elmondja hogy csütörtökön jön! Most erre mit lehet mondani? Szerencsére ott és akkor semmit mert nagyon erõteljes szavakat találtam volna csak. A francba, én töröm magam ez a nõ meg csak odaveti a titkárságnak, hoyg mikor jön!
A franc esne az egészbe, csak tanárokkal ne kellene bajlódni, a diákokkal ki lehet jönni
