(#1646) 2011. január 21., péntek
(ertekezlet) Az értekezlet megvolt... Zsuzsa hirtelen felindulásból el akarta kérni a netbook-omat: neki kellett jegyzõkönyvet írnia és egybõl gépbe akarta, ami mondjuk jó ötlet, de a netbook-om helyett Zsil laptopját kapta meg és áttettem az én gépemre a prezentációt ami az elõadásokhoz kellett. Petra nincs, mindig õ szokott a kivetítõs gépnél szorgoskodni mert Zsil a dokumentálás érdekében az értekezletet videóra veszi, hát most rám hárult ez a komplex feladat :)
(statisztika, félévi jegyek) Az elõadások nem voltak vidámak. Nagyon rossz hírek: egyrészt a félévi statisztika másrészt a tavalyi bemeneti kompetenciamérés eredményei... A félévi statisztika nagyon meglepõ. (Fõleg mert hogy az évvégi szinte biztosan jobb lesz mert mindig jobb szokott lenni.) Borzasztóan sok most sajnos a bukás, a kollégák rettentõ könnyen nyesik meg a gyerekeket, olyan könnyen hajigálják meg elégtelenekkel hogy csak na! Persze amikor ez szóba kerül, akkor van mindenféle mentegetõzés: mind a két oldalról, a diák a tanárra mutogat (ez még OK is hiszen gyerek és ki akar bújni a felelõsség alól miszerint dolgoznia kellett volna – azt már nem is mondom, hogy olykor és sajnos ez a mutogatás nem is alaptalan de szerencsére az ilyen esetek nagyon ritkák). A tanár is gyakorta emlegeti a diák hibáit (ez viszont elfogadhatatlan mert ez a szakmánk, nem kellene a ránk bízottakat kritizálni, inkább jobbítani). Pénteken délután amikor már majdnem üres volt az iskola, jött fel egy fiatal mûszaki tanár(jelölt) kolléga, azt hiszem a körmönfont komplikált kérdésének az volt a lényege, hogy felhívhatja-e egyik diákja szülejét hogy vigyék el a suliból a gyereket... Nagyon felkaptam a vizet, nem tudom helyesen-e, (biztosen nem helyesen mert igaziból mindent higgadtan kellene, még azt is ami bosszant), de most már mindegy: elég határozottan fejtettem neki ki, hogy eszébe ne jusson ilyet tenni! Milyen már az: nem tud szót érteni egy gyerekkel és erre ez a megoldás? Ez a fiatalember nem elõször jött ilyen lelki nyavajgással, legutóbb is erõteljesen tessékeltem ki, de hát csak visszajött... :( Fogalmam sincs, miért nem lehet azt megérteni, ez a szakmánk, ezeket a gyerekeket kell (sokkal pontosabb: lehet!) nevelnünk, és hogy alapjában mindegyikük értékes ember. Nekünk csak õk vannak, ahogy nekik meg csak mi vagyunk, ebbõl kell valami jót kihozni...
(statisztika, Excel) Még ide tartozik: ez volt az elsõ év amikor nem a titkárság (tavalyelõtt Ágnes, tavaly Mónika, sok évig elõtte pedig Bolla Éva) csinálta az iskolastatisztikának nevezett érdemjegy- és hiányzásösszesítést. Idén csináltam egylapos munkafüzeteket osztályonként amit az osztályfõnökök megkaptak és nekik kellett beírni. Nagy volt a felzúdulás azt hiszem, bár mondani senki nem mondta, de állítólag igen nehezteltek. Furdalt volna a lelkiismeret, mivel hogy most én töltöm be azt a posztot mint annakidején Éva és õ megcsinálta az egész iskolának! Furdalt volna, ha másnak kiadom azt, amit nekem kéne megcsinálni– de hát nem nekem kéne! Amit pedig kiadtam azt magam is megcsináltam (Huszti Tibi mindig találóan fogalmaz, más kapcsán mondta egyszer, mennyire más azt mondani „Rajta elõre!” mint azt hogy „Rajta utánam!”) szóval amit mással megcsináltatok azt nekem is kell. Ezen túl azért ezzel magamnak is volt utána dolgom rendesen...Így, fõleg az elõbbi miatt a panaszokat simán csak nyavajgásnak és fanyalgásnak kell ezek alapján értékelni :) Egy 26 fõs osztályban a bevitel meg az ellenõrzés egy óra alatt megvolt – és az osztályfõnököknek ezen túl semmi dolguk vele nem volt. Nekem volt, ezek egy jó része megspórolható (és megspórolható lesz a tavaszi idõszakban), ha a kiadott táblázatokat másként, jobban készítem elõ. Ez rajta áll, erre tudok figyelni. Azzal viszont még most nem tudom, tudok-e valamit kezdeni, és ha igen, megéri-e. Arról van szó, hogy az összesítést teljesen szétzilálja, amikor valakinek a beadási határidõ után jut eszébe hogy elrontott valamit és leadja még egyszer és még egyszer és még egyszer a javított változatot! Ezt el is mondtam az értekezleten – szinte biztosan hiába :( Majd meglátjuk májusban... Egészen szorosan technikai részletek: tetszett, hogy 25 munkalapot a fizikai egyesítés nélkül, az Excel INDIREKT() függvényével lehet egy adatlappá összedolgozni, tetszett hogy habár az a hülye Excel abszolút ösvényt akar a hivatkozáshoz de ez kicselezhetõ a relatív ösvény részeinek stringként való elhelyezésével és konkatenációval :):) Élveztem elbíbelõdni vele – Ilonának megmutattam hogyan mûködik ez, de azt hiszem nem értette meg, el is ijesztette a komplikáltság! Szerencsére azzal nem volt semmi dolga, csak az összesítõ táblázatot kellett formáznia. Nagy baj, de hát mit lehet várni az Exceltõl, hogy csak nyitott munkafüzet egy lapjáról linkel értéket, 25 munkafüzet egyszerre megnyitása meg kissé kényelmetlen...
(kompetenciamérés, eredmények) Az értekezleten arról is esett szó, mit értek el a diákjaink a bemenõ mérésen. Ez a kilencedikeseink kompetencia mérése – úgy általában nem voltunk rosszabbak az átlagnál, csak („csak”? :() angol nyelvbõl de abból ijesztõen sokkal... Komplikált dolog ez: mindenekelõtt mivel bemeneti mérés, alapvetõen ez még nem a mi munkánkat határozza meg illetve a dologgal egy nagyon fontos probléma még az, hogy ez a diák számára nem kényszer. Nem jó szó de jobbat nem tudok: egy dolgozat egy felelés eredménye a diáknak is számít, tehát többé-kevésbé töri magát. (Az most egy más kérdés hogy ezt azért nem viszi túlzásba de hát azért valamennyire csak akarja adni magát.) A kompetencia mérésen alapértelmezésben a diák számára semmi sem múlik. Egy vagy két óra tevékenység neki amikor kicsit másként, kicsit feszesebben – bár nálunk mindig rend van az órán – kell tevékenykednie, de nem dolgozat, nem kap rá jegyet, és ez sajnos meglátszik. Most nem is az eredményre gondolok – lehet az angol eredményekben is döntõen ez van – hanem arra, hogy talán a gyerek sem vette komolyan és nam adta teljes tudását. Volt már, amikor nekem is kellett felügyelnem ilyenen illetve pár alkalommal voltam minõségbiztosító felügyelõ ilyen mérésen más iskolában (habár az nem bemeneti hanem követõ mérés volt, de az is kompetencia), szóval volt szerencsém megtapasztalni azt, hogy a mérés, a feladatok és a kérdések milyen magas szinten nem érdeklik a diákot! Csak kibekkelni akarja azt az egy órát – mindenféle tanári felszólítás ellenére. A gyenge eredmény másik oka tantárgyspecifikus. Akadt diák az igy „megmértek” között, aki nyelvet váltott, azaz nem azt a nyelvet tanulta korábban amit most itt, õk abszolút kezdõnek minõsülnek és a bemeneti mérés idejére nem vették még fel a lépést... Egészében nem jó hogy ennyivel gyengébb az eredményük mint az átlag – és ahogy a dolgok most állnak, nehezedõ körülmények között (például a szeptembertõl megszûnõ projekt órák miatt kevesebb nyelvórával) kell ezt feljavítani...
[Na ez most egy tökunalmas post lett...]
