(#1656) 2011. február 04., péntek
(péntek) Péntek, a hét utolsó napja. Szeretem nap szinte mindig, ahogy már párszor leírtam, már a hétbõl alig van már hátra valami, de még a hétvégébõl nem múlt el semmi nap... Ezen a pénteken viszont nagyon erõs nap volt, talán még soha sem ennyire erõs... SzGn hiányzik harmadik napja. Biztosan beteg... Mivel õ is csak informatikát tanít mint én, és ráadásul ugyanazt a termet használjuk, teljesen és kompletten diszjunkt halmaz idõben az õ és az én óráim, azaz adta magát, hogy minden óráját helyettesítsem. Hétfõre annak idején az órarend szerkesztése során nem tehettem óráját, így elég sok órái vannak a hét többi napján, pénteken hét, a saját kettõmmel ez kilenc óra – hát egyszerûen: nem gyenge... Szeretem persze csinálni – valaha olyan sokat taníthattam, de hát annak már több éve – és most megint lehetõség volt rá.
Az elsõ pontosabban a nulladik óra a sajátjaimakkal, a kicsikkel volt, a 09E németeseivel. Én szeretem ezeket a nagyon korai órákat, friss és energikus lehet ilyenkor az ember de úgy látom, a gyerekek viszont eléggé enerváltak ezekben az elsõ órákban. Az adatbázis-kezelést vesszük velük az enyéimekkel: velük csak SQL nyelven csináljuk, a QBE rácsot éppen csak megmutattam nekik. Nem is használjuk semmire, az SQL nyelvet akarom nekik alaposan megtanítani, megy is rendesen, igaz hogy nem mindenkinek. A péntekre számukra elkészített feladat a legeslegelsõ kétszintû érettségi középszintû feladatsora adatbázis-kezelõ feladatából készült, na csak az alapadatokat használtam de a srácokkal csinált lekérdezések mintájára tettem bele, eléggé hasonló feladatokat de azt elég sokat. Nem árt, ha szokják, hogy sok a feladat, ha meg is tudják csinálni de lendületesen kell dolgozzanak... Kicsit korábban kezdtem velük, mivel 40 perces csak a nulladik óra, ráadásul csak 5 perc a szünet utána, meg nekem is kapuzni kellett ma reggel. Szóval sehol sem lehet idõt hozzátenni, csak a kicsit korábbi kezdéssel. Hja, dolgozatként csinálták meg a feladatot. Végül is az egész óra az övék volt: semmi más nem volt nekik ma, mint a feladat, elég jól el is voltak vele, akarták csinálni és örültek annak ami sikerült – ez pedig fontos. (Szeretem, amikor kicsengetéskor úgy állnak fel a géptõl, hogy a feladatról beszélnek, hogy örömmel említik amit sikerült megcsinálni – ez azt jelenti hogy akarják is csinálni, akarnak is dolgozni, mert hogy enélkül elég hiábavalóság a tanítás.) Amíg írtak, amíg dolgoztak, addig én meg bírtam a jegyeiket az ellenõrzõjükbe, most már februárra van három jegyük, a negyedik lesz a mai dolgozatért... Az õszi félévben sokkal nehezebben születtek a jegyek, a tanárszakos hallgatók munkája megkavarta kissé a dolgokat. Pénteken délután pár dolgozatot megnéztem, hát vegyes a véleményem: az egyszerûbb lekérdezésekkel jól boldogulnak, az összetettebbek csak a jobbaknak mennek. Ez végül is nem meglepõ... Nem jó viszont, hogy a ravaszabb lekérdezéssel alig boldogulnak viszont annak örülök, hogy alapvetõen az SQL használata nem okoz nekik problémát – még a gyengébbeknek sem. Hétfõtõl kissé fokozzuk a színvonalat, mert a több tábla következik, az összetettebb feladatok; na kíváncsi vagyok az mennyire fog nekik menni... Nehéz témakõr – de nem akarok enyhíteni a szorításon, hiszen még nehezebb jön majd: a Java... :)
Az elsõ óra már helyettesített volt: nem is értem oda idõre, mert nyolctól nyolc tízig a kapuban kell regisztrálnom a késõket, de tíz perc még elviselhetõ. A csapat: tizenegyedikesek, a feladat prezentáció kezelés. Erika a Bunsen égõs feladatot csinálja velük, ebbe nem akartam belefolyni, ilyen súlyú és pont ilyen témakõr a Sudoku-s feladatom, na ezzel dolgoztattam õket. Önálló munka volt, elvoltak vele de nem végeztek, vezetett munkával tempósabbak lehettünk volna és végig is csinálva azokat a feature-okat is megcsinálhatták, megcsinálhattuk volna amire így nem volt idõ...
Amikor egymás után vannak az órák, csak a szünetek maradnak némi regenerálódásra, de most még az sem nagyon. (Ezzel más is így lehet azaz hogy kell kicsit több is mint egy szünet, mert emlékszem amikor az órarendet készítettem volt nemegy olyan kolléga aki kifejezetten ezt kérte, az hogy a hosszú napokat valahol „középtájon” törje meg egy lyukasóra...) Az elsõ óra utáni szünetben felvittem a késõs füzetet, pár osztályra ránéztem – jót tesz nekik, eléggé szabadjára tudják a hülyeségüket engedni pénteken, igaz: a késõbbi szünetekben – és már megint óra...
A második óra is helyettesített, de ebben az esetben ismertem a csoportot: nekik alkalmazott számítástechnikát tartok ami gyakorlatilag a az informatika csak kicsit másként... Velük is PowerPoint-ot gyakoroltat Erika, mondjuk annak nem nagyon örülök hogy azt, amit én alkalmazott számítástechnikán, ennyire azért össze kellene dolgoznunk hogy ne ugyanazt – meg a srácoknak is kellene reklamálni hogy csak az a gyakorlás ha más és más feladatokat oldanak meg... Elõszedtem egy régebbi PowerPoint feladatot és azt csináltattam meg velük, ebben a rajzkezelõvel kell objektumokat mozgatni, tükrözni, ezt érdemes volt velük gyakoroltatni mert nem nagyon ment (remélem, most már megy és nem volt az óra hiábavaló), igaz: a feladat (Tangram) még a régi, ötfeladatos érettségi sor része azaz elég hamar „kivégezték”. Nincs mese, elõszedtem egy régebben csinált feladatomat, Hinduizmus, na ebben vannak olyanok is (táblázat a dián, diagram) ami viszonylag ritkán bukkan fel és egészében is nagyobb feladat, Utóbb belegondolva ezzel kellett volna kezdeni és csak ezzel a feladattal kitölteni az órát, de hát most már mindegy... Az viszont nagyon jó, hogy ezzel a feladattípussal a csoportnak nincs gondja, a többség igen szépen haladt vele...
A harmadik óra megint az enyémekkel volt, saját óra és nem heylettesítés: azokkal akik a tavalyi bejegyzésekben voltak a „kicsik”, azaz most már 10E-sek. Remélem legalább a fele leteszi majd a középszintû érettségit ennek a tanévnek a végén (és ebbõl az osztályból ketten, egyikük ebbõl a csoportból remélem, olyan egy évre rá majd az emeltszintût is). Nem egy buta csapat, sõt...! Viszont végtelenül fegyelmezetlenek, ezen a napon például alig bírtam velük, pedig volt mit csinálniuk, Excel feladatot gyakoroltunk, igaz hogy mivel alig volt benne új anyag – hiszen nekik kilencedikben majdnem kettõszáz órájuk volt ebbõl a tárgyból – ami meg új volt, nem tudom mennyire maradt meg... A feldat nem volt nehéz, egy régi próbaérettségi feladatsor, „Uszoda”, bár két nehéz elem ebben is van (a SZORZATÖSSZEG() függvény és egy adatbázis-kezelõ függvény)
Ettõl kezdve helyettesített órák, azaz csupa olyan csoport akiket nem ismerek, bár több is volt olyan akikkel szerdán találkoztam azaz a szerdai feladatot tudtuk folytatni. Negyedik és hatodik órában a 10B-sek egyik fele (érdekes, mind az öt óra a németes osztályfelekkel volt, persze belegondolva nem is véletlen mert a belépõ osztályok bontásánál mindig Petra kapja az angolosokat, Erika a németeseket). A negyedik és a hatodik óra egyazon csoporttal, ez érdekes volt, ritkán, szinte soha sincs ilyenem hogy még aznap lehet egy órán megkezdett feladatot folytatni egy másik órán. Erika a tizedikesekkel éppen csak elkezdte az adatbázis kezelést, ez nekem igen nagyon kapóra jött mert bár volt már pár foglalkozás a 09E-seimmek, az a feladat amit nekik csináltam, ha lassabb tempóban is és sok-sok jegyzeteléssel, magyarázattal teljesen megfelelt arra, hogy velül az Access használatának elsõ lépéseit gyakoroljuk. Erika a QBE rácsot használtatja velük, én SQL-ben mutattam nekik alapfogásokat, nekem velük több idõm nincs, de ha Erika e kettõt összekapcsolja megmutatva hogy egyazon dolog két oldaláról van szó akkor hasznos lehet ez az óra is. A csoport csendben volt, figyelt – de persze ez mindenekelõtt az ismeretlen új tanárnak és az óra lendületének szólt (egy perc nyugtot nem hagytam nekik), nem hiszem hogy ennyire csendes fegyelmezett csapat lenne... Bár lehet hogy igen :)
Az ötödik órában a 11E németes felével találkoztam, ha jól emlékszem akkor kicsi korukban õket tanítottam. Velük is adatbázist kezeltünk és velük is SQL-ben – õk E-sek, velük másban nem is szabadna – de sokkal erõltetettebb tempóban hiszen nekik nem uj anyag, legfeljebb csak az egyes SQK nyelvi szerkezetek lehettek azok. Velük egy könyves feladatot csináltam ami kéttáblás, de nem jutottunk el a táblakapcsolatok kezeléséig a lekérdezésben, de nem biztos hogy baj mert a lekérdezések gyakoroltatása SQL-ben talán éppen elég hozadéka volt az órának.
A hetedik óra megint egy kicsikkel való óra volt, kilencedikes. Ez már az aznapi utolsó óra, pénteki utolsó óra ami erõsen igénybe veszi – a tanárt! :) Már persze ha tananyaggal akar az órán foglalkozni... Én meg akartam: a PowerPoint volt a téma, egy olyan feladatot említettek mint a legutóbb Erikával megcsinált feladat, ami nem alapszintû, ebbõl meg ahogyan dolgoztak, láttam hogy ezt témát már eléggé tudják, utóbb ezért úgy gondolom hogy a feladatválasztás itt telitalálat volt (Sudoku), mert ezen majdnem miden van amit ebbõl a résztémából kell tudniuk. Valamelyik srác meglátva a feladatot az óra elején, végigolvasva a feladatlapot és látva menyi mindent kell megcsinálni, közbekottyantotta, hogy ezt biza nem fogjuk elvégezni – elvégeztük! Nem kevés elégedettséggel meg is jegyeztem az óra végére, hoyg lám, csak befejeztük. Igaz, nagyon feszített volt a tempó de kell az, le azért nagyon senki sem maradt de kell az mert nem unatkoztak, és remélem õk is azt érezték az óra végére mint én, hogy alaposan kidolgoztuk magunkat, hogy érdemi munkával bizony teljesen kitöltöttük az órát...
Nem úgy, mint a nyolcadikat :( Ez a 12A osztály (persze hogy) németes felével tartott óra volt. Azzal kezdõdött az óra, hogy elõtte egy órával jöttek a srácok (az osztály egy része), hogy megkérdezze, ugye mert Erika néni hiányzik, elmarad az óra... Valamit azért sejthettek, mert a határozott nem úgy láttam, nem igazán lepte õket meg. Persze, az oszály-félnek úgy a fele volt csak ott – ezzel sokat nem tudtam kezdeni, bevéstem a naplóba a hiányzásokat aztán majd Péter kezd vele amit tud. Az órán szintén PowerPoint volt a téma, a Sudoku feladatot csináltam volna meg velük – de alig valamit csináltunk, mert negyed négyig az érettségirõl kérdezgettek. Vagy tényleg Peti semmit sem mondott el nekik, vagy – és ez a valószínûbb – pénteken kora délután még mindig inkább az érettségis dologról való fecsegésemet hallgatták meg mint hogy prezentációt csináljanak
Régen írtam össze ennyi unalmas dolgot (vagy nem?)... Még jó, hogy a kilenc órát megtartani és közben ügyelni is messze nem volt ennyire unalmas :)
