(#1725) 2011. március 28., hétfõ
(felháborodott) Nóra elképesztõen tud a nõvérére haragudni, elképesztõ mennyire fel tudja magát mérgesíteni Orsi viselkedésén! Tegnap, hétfõn este eléggé jó kedve volt, semmi mogorvaság... Egészen addig, amíg anyja el nem kottyintotta – szerintem nagyon rosszul tette, de hát a nõk mindig mennek a fejük után, itt legalábbis –, szóval egészen addig kis vidorka volt Nóra, amíg anyja nem mondta hogy Orsi ma azaz kedden jön haza (ez még rendben lenne, ez még nem éri el Nóri ingerküszöbét) mert bérlet kell neki és nincs pénze... Na erre Nóri kiakadt, erre nagyon felháborodott, hogy õ bezzeg spórol, Orsi meg bezzeg kávézóba jár, mindenfélére költ de ha bérlet kell akkor tudja hova jöjjön haza! Egy árva szót bele nem szóltam – nem érdemes, mert a végén mindig kihúzom a gyufát – csak csendben elgondoltam hogy egyfelõl van abban valami amit Nóri mond, másfelõl viszont mi a fene fog változni azzal, hogy elmondja? Orsi nem változik meg (fõleg mert a hétfõ esti kirohanását Nórinak Orsi nem is hallotta – és tõlem biztosan nem is fogja), másfelõl meg anyja akkor is ad neki, még ha esetleg egyet is érte vele. Már régen nem emlegetem fel Nórinak sem a saját hibáit, nagyjából ezért... Persze, ezért 19 Nóri és ezért vagyok 51 én... Szereti az ember a gyerekeit, és látja a hibáikat is...
(csendben figyel) (Csak zárójelben: áldom az eszem, hogy sem vasárnap nem mondtam el Nórinak, hogy Orsi, igaz: csak feltételesen de ígérkezett vasárnapra hozzánk sem pedig tegnap azt, hogy tegnap kora délelõtt egy visszahívós SMS-sel (!) megkeresett Orsi miszerint ha anyja késõn jön, akkor lehet nem is hétfõn hanem kedden jön. Utóbb összerakva a történéseket, rá kellett ébredjek arra hogy feltehetõen pillanatnyi elmezavaromban hihettem komolyan azt, hogy Orsi ránk kíváncsi, hogy a gyermeki ragaszkodás hozza errefelé! :):):) Orsi nem miattam hanem anyja miatt jött volna és állítólag jön ma kedden, mert kell neki a bérlet ára! Megint csak az van amit egyre jobban hiszek: ha az ember csendben figyel és nem hagyja, hogy a történések kapcsán az elképzelései, a saját gondolatai megzavarják a tények értékelését, és ha ezeket a tényeket szépen összeilleszteni illetve ha van módja és hajlandósága „Sine ira et studio” [Tacitus Annales-ébõl] szemlélni a dolgokat, nos akkor nagyon sokat meg lehet tudni,a világ dolgairól...)
