(#1784) 2011. május 03., kedd
(álom) Hülyeséget álmodtam... Nem szeretem az ilyeneket... Valamiért Ürömrõl úgy jöttem el hogy kocsival mentem el az alsó buszmegállóig, és ott szálltam fel a sárga buszra. Ez sem szokásos, egészen pontosan soha ilyet nem csináltam. (Ha kocsival megyek, azzal is jövök, ha meg busszal akkor sétálok...) A kocsi valami Renault Thália szerû volt és szürke – soha sem volt Renault-om, habár az elõzõ szuzu az tényleg szürke volt. Valakivel élénken beszélgettem a megállóban de a beszélgetésen kívül semmire sem emlékszem abból, ki is volt vagy voltak a beszélgetõtársak. Kicsit a megállótól távolabb voltunk amikor megjött a busz, na ez viszont pont olyan volt mint mostanában, alacsony padlós csuklós szögletes Volvó busz. Valamiért én szembe a busz sávjában tettem le a kocsit, erre gyorsan igyekeztem, hogy arrébb álljak vele, ez meg is volt, aztán rohanás hogy a buszt le ne késsem. Felszállok, kérem a jegyet – már ez is fura volt és emlékszem is, hogy álmomban is furcsállottam –, mivel mindig a pénztárban veszem meg az oda-vissza jegyet, évek óta a buszvezetõnél nem vettem. Amikor fizetni kellene, kikotorászom a hátizsák legaljából a pénztárcámat – ez sem régi dolog, olyan két éve járok hátizsákkal annakelõtte soha –, és megijedve veszem észre hogy az teljesen üres. Nem hogy pénz, de abszolúte semmi sincs benne, se a bakkártyák, se a papírfecnik, teljesen lapos és üres! Álmomban ezen igen nagyon megrettenek, és felsejlik hogy ellopták azaz a bankkártyákat sürgõsen le kell azokat tiltani, aztán vigasztalom magam hogy valószínûleg csak kiesett, hogy majd most mindjárt elkezdek kotorászni a hátizsák alján és minden kacat jól a kezembe akad és akkor milyen jó lesz ara gondolni, hogy felesleges volt az ijedtség... És a hátizsákban keresem is, de ott bizony semmi nincs. Az ijedtségem egyre fokozódik mire eszembe jut az, hogy ez csak egy álom és igyekszem mint ha gödörbõl kellene felfelé kimászni, igyekszem felébredni de nem megy. Emlékszem az akarásra, bár a mikéntjére nem, emlékszem az akarásra ami arra irányult, ki innen, el innen, ébredjek fel mert ugye van felébredés mert ez ami rossz, ez nem a valóság csak álom... Aztán arra gondolok hogy rendben, akkor lássuk ami is a realitás, mi az ami ami nem fikció és ami nem pusztán álom: a pénztárcám az asztalon van ahova tegnap este tettem (tényleg oda tettem), most felkelek, kézbe veszem és megkönnyebbülten fogom tapasztalni azt, hogy mindez ez csak egy rossz álom volt... Egészen elképzeltem – és itt ébredtem fel... Nem szeretem dolog amikor álmomban megijeszt valami és annyira hogy ébredni akarok de nem mindig sikerül... A fene érti miért álmodom ilyen hülyeségeket, pedig nem is kajáltam be tegnap nagyon (attól azt mondják, badarságokat álmodik az ember) és túl sokáig nem is dolgoztam...
