(#1807) 2011. június 02., csütörtök
Indul a nap – napfelkelte, közel a nyári napfordulóhoz majdnem a legészakabbra tolódott a horizonton a napfelkelte pontja...
Csepel, Karácsony Sándor utca, itt kellett leszállni a HÉV-rõl és a Csepeli Piacot megkerülve Marcella segítségével egyszerûen :) jutottam el a Jedlikhez
(titkos?) Csütörtökön (és majd rá pénteken) emelt szintû informatika érettségin voltam. Nem tudom, mit lehet ebbõl publikálni, majd megnézem a konkrét jogszabályt, azt hiszem a tény hogy ilyen munkám volt nem titkos, hiszen sem a megbízólevél sem a megbízási szerzõdés nem tartalmaz semmit a titokvédelemre vonatkozóan. Az értékelés az biztosan titkos, maga a tény hogy vizsgáztattam meg azt hiszem nem.
(Jedlik) Csepelen volt a csütörtök, a Jedlik Ányos Gimnáziumban volt az a vizsga ahol munkám akadt. Korán értem oda, hát után valamivel. A HÉV-vel a Karácsony Sándor utcáig kellett menni (ha lesz még ilyen, jól elolvasom majd itt, merre is az arra), utána a GPS pontosan mutatta merre is kell menni, szóval most idõben ott voltam (tavaly az Egressy-ben csúnyán elkéstem :() Az épület üres, ma nem volt taníátás náluk. 1945-ben alapították az iskolát, egy nagyon jó hírû kerületi fenntartású gimnázium. A folyosókon tárlókban sok minden, olyan az épület hangulata mint egy régies, de nagyon jó, magát nagyon komolyan velõ, a tanítást a legeslegfontosabbnak tekintõ iskoláé... Tudom, nem megalapozott véleményalkotás ez, csupán benyomás... Bár azért nem minden iskolának van Kossuth díjas fizika tanára :):) Szóval patinás iskola, annyi bizonyos...
(vizsga) A földszinti ebédlõben gyûltek össze a bizottsági tagok, az iskolatitkár kiosztotta a bontott tasakokat amiben a tételek és útmutatók voltak, meg kaptam egy dossziét is rengeteg papírral. Az egész nap errõl szólt, a papírmunkáról, mert hogy ez az én dolgom volt... A terem, ahol csütörtökön vizsgáztattunk, egy informatika terem... Hosszú és tágas, ez jó, van légkondi, ez nagyon jó, de az asztal nagyon szûkös, ez nem jó, volt wifi, na ennek sok haszna nem volt mivel eléggé lefoglalós történet a vizsgáztatás. (Arra jó volt, hogy még a vizsga megkezdése elõtt Petrával megkonzultáljam, mit is kell tennie a mai helyettesítésen, az óráimon, mert hogy az is volt: nem sok, kettõ csupán de volt...)
(érdekességek) A papírmunka az elején kissé kuszának tûnt, aztán persze ahogy szokott lenni ha csinálja az ember akkor világossá válik. A két kolléga is akart segíteni bár ezzel olykor csak összekuszálták a dolgot, nem nagyon és persze csak jószándékból... A vizsgázók vegyesek voltak, egy igen jó felelet volt és kettõ igen gyenge, a többi valahol félúton e két véglet között... Akadtam mos is érdekes megszólalások... Megtudtuk, hogy van olyan hogy valami „viszonylag végtelen”, azt is hogy „rövid és hosszú áramfeszültségeket küld a Morse”, meg hogy „a vírusok beleivódnak úgymond a képbe”... És még sok-sok mindent nem tudtunk meg, pedig kérdeztünk :) Nem egy diák tartotta magát és nem árulta el :):) Volt most is távolmaradás, de nem sok, így egészében elment a nap.
(kaja) Délben egy másfél órás ebédszünet volt, ennek elején a három pontozólapról összehoztuk a végleges pontokat (volt ahol hármunk véleménye egyeztetés nélkül is egészen pontosan stimmelt, egyezett és volt ahol egyezkedni kellett), aztán ebéd... Az épület üres volt, ahogy a kolléga, a helyben dolgozó vizsgacsoportbéli kolléga mesélte, valaha mindent itt fõztek, aztán a konyha folyamatos amortizációja miatt most már csak melegítõ konyha, úgy hozzák ide az ebédet. Zöldségleves, rántott csirke uborkával meg krumplipürével, szóval kitettek magukért: jó is volt, igen kiadós is.
(kár...) Délután kicsit kevesebb volt a vizsgázó... Hatalmas vihar támadt Csepelen kora délután... Ahogy elfogyott a vizsgázó, a papírmunka következett, azután leadtam a paksamétát az igazgatói irodában. Iskolánként más és más a szokás, itt egy idõsebb hölgy, talán iskolatitkár lehetett aki átvette és az Igazgató úr... Az adminisztrátor kollegina kissé feszült lehetett a végére: egy bejegyzés hiányzott a papírjaimról (egyetlen egy!), erre kikapta a tollat a kezembõl és kijavította... Nem nagy ügy, sajnos azonban a toll ott maradt a mérges kolleginánál, oda pedig egyhamar nem megyek vissza (lehet, soha többé), a tollat meg egy végzõs diákomtól kaptam, hát ezt nagyon sajnáltam...
(Vár) Mire az utcára kiértünk, az esõ már elállt, hidegebb nem lett, csak vizes minden és a levegõ igen párás. Az egyik kolléga elhozott a Közvágóhídig, onnan a Petõfi hídig, majd a Móriczra aztán a Dózsa térre mentem, egy szakdolit kellett felvinnem a Budai Várba, az OSzK-ba meg indexeket is beírni. Na utóbbiból nem lett semmi. A Fõiskoláról egészen egyszerûen még nem küldték fel az indexeket... Olyan nagyon azért nem bántam hogy az indexel beírása elmaradt, mert elfárasztott a nap, bántam viszont mert ezek szerint még egyszer fel kell majd menjek csak emiatt... Pedig még kora reggel mit mókoltam, hogy a jegyek meg legyenek, hogy a Neptunba bekerüljön, hogy az osztályozó ívet megcsináljam... Hát ennyi...
