(#1817) 2011. július 03., vasárnap
(munka) Apám kerítésének egyik alsó forgója megroppant, valamikor még a kora õsszel Marika állt be (vagy ki?) és akkor megadta magát. Nem csoda, mivel a kapupánt a kapuval együtt öregebb mint én pedig én is kicsit túl vagyok a tinédzser koron. Apám kérte, javítsuk meg, májusra mondtam neki, most meg már július - a sulinak nagyjából vége.
Most, csütörtökön mentem ki kocsival és mentünk le Budakalászra megvenni a hozzávalót. (A tervezett megoldással kapcsolatban vannak kételyeim, de majd meglátjuk). Akkor vetünk hozzávalót és megcsináltuk a szúnyoghálós ajtó rögzítõjét is, azzal elvacakoltam egy darabot, pedig csak hat facsavar beállítása kell hozzá, Most jó igaz, keményebben záródik de záródik. (Mondjuk ebben az évben alig van szúnyog, de mindegy). Akkor megígértem, hogy ha nem esik, a hétvégén, szombaton mondjuk kimegyek a szokásos dolgokat megcsinálni? sövényt igazítani, füvet nyírni, na ez tegnap volt, Miután a Várból megjöttem, ettem valamit - ebéd nem volt, szerencse hogy a hûtõ nem üres - aztán mentem vissza, ki Ürömre.
Mivel lógott az esõ lába és vizes idõben nem nagyon akarok villamos dolgokkal babrálni, elsõ a sövény volt, nagyon lenõtt, most viszont a lehetõségekhez képest megint jól néz ki. (Nem egészen olyan mint Versailles-ban amit láttam , de majdnem :)) Utána jött volna a fûnyírás, de Apám telefonozott Marikával (azt hiszem Marika hívta õt), és Marika kérte, a kocsifelhajtóra benyúló örökzöldet, valami babérmeggy vagy mi, is igazgassam meg, ritkítsam meg.
Na ez fogósnak bizonyult, ehhez még a benzinmotoros láncfûrész is kellett - ettõl eléggé tartok, ez egészen veszélyes szerszám, nem is értem hogyan árusíthatnak ilyesmit mindenféle engedély nélkül. Végül is meglett, de majdnem a bokor negyedét le kellett vágni, rettentõen be volt nõve. Aztán a levágott ágakat összeaprítva felstócolni az udvaron oda, ahol nincs útba, nem tudom Apám ezzel mit kezd, a szemetes nem viszi azt hiszem el...
Hja, a fenyõ is ritkításra szorult, emlékszem ez 15 éve még olyan alacsony volt, hogy a lányok, amikor az iskola év legelején óvoda még nem volt de nekünk már kellett menni sz iskolába, amikor reggelente kihoztam a kislányokat anyámhoz és délután jöttem értük, ide a fenyõk alá terített nagy porkócon társasoztak, rajzoltak, színeztek anyámmal... Régen volt: a fenyõk is magasra nõttek azóta, itt pár belógó ágat kellett csak levágnom igaz, a láncfûrésszel fej felett dolgozni erõsen aggódtam. (Nem értem, hogyan mûködhet a benzinmotorosos láncfûrész minden állásban, milyen porlasztó lehet benne, egyáltalán milyen az üzemanyag-ellátása de javára legyen mondva hogy szépen mûködött, a laza lánccal volt gondom se ezt most nem akartam szerelni.)
Ezután jött a tulajdonképpeni munka amiért mentem, a fûnyírás, elõbb a benzinmotoros nagy fûnyíróval végig az egész udvart, mostanra mindenütt fû van (vetemény semmi), aztán a villamos szegélyvágóval azokon a helyeken, ahova a nagy géppel nem férek be. Már hét óra is elmúlt mire oda jutottam hogy a szerszámokat el lehetett pakolni, hát azt hittem hogy hamarabb végzek, igaz: kicsit több is lett a favágással az elvégezni való mint terveztem, Igyekeztem nagyon, alaposan ki is fáradtam, most izomlázam is van - de a meló megvan, ezzel nem kell majd a jövõ héten, amikor a kaput megyek megcsinálni, foglalkozni...
