(#1833) 2011. augusztus 01., hétfõ
(cimke) bekezdés
Na a hétfõi nap nem egészen úgy alakult ahogyan akartam...
Elõtte való szombaton megcsináltam amit apám kért: a két szoba fala között egy olyan és akkora furat a falon amin át lehet egy scart kábelt tolni. A korábban nálunk üzemelõ TV-t egy vagy másfél hete kivittem apámnak. Megtetszett neki az ötlet hogy a kisszobában második TV legyen. Ehhez azonban az UPC egysége megosztása kell. Azt találtam ki, hogy a fejegységre egy Y scart elosztót teszek és egy hosszú kábellel átviszem a jelet a másik szobába. Az elsõ probléma a hosszú scart kábel. Na ezt két összetoldott 4 méteres kábellel megoldottam! A második, az Y csatlakozó idehaza megvolt (korábban vettem de nem használtam idehaza), a fal kifúrása maradt szombatra. Szerencsére téglafal, szerencsére bár nem volt egyszerû, de megvolt olyan egy óra munkával ez is. A TV-t szombaton beüzemelni azonban nem tudtam...
Az Y csatit ugyanis jól idehaza felejtettem akkor. Hátfõn ezt vittem ezt ki. Ha már ott voltam, lementünk kocsival - ez még fontos lesz - Budakalászra. Vettünk ecsetet meg drótkefekorongot, meg kettõ kiló - ez is fontos lesz még :( - festéket. Mivel nem messze van a festéket is áruló bolttól az UPC-s bolt, hát egy másik, egy zajszûrõs Y csatlakozót a scart megosztásárea: szóval evés közben jön meg az étvágy. Amikor valami megoldódik akkor legalább két másik tennivaló bukkan fel... Akkor és ott az hogy apám UPC-s egysége távkacsolója régóta törött, csere kellene. Amikor kérdésünkre a széphölgy Budakalászon az UPC-s boltban annyit mondott, persze kicserélik azt ingyen, már tudtam még egyszer mennünk kell...
De hát ez már nem egészen úgy alakult...
Alig fél órát álltam Ürömön amíg a hozott scart kábelt, csatlakozót kipróbáltuk és már indultunk is volna tovább, de - a kocsi akkor már nem indult el! Kerregett, amikor indítani akartam, mintha az indítómotor behúzómágnese, miután behúzott, valami oknál fogva el is engedne és ezt elég nagyfrekvenciával ismételgette, Közben annyira leesett a feszültség hogy a visszajelzõk is elhalványodtak. Na ez arra utalt, hogy elsõ félelmemmel ellentétben, miszerint valami akad, szorul ne adj isten eltörött a motorban, ezzel ellentétben nem mechanikus hanem villamos a hiba... A szembe szomszédék öregurának, aki az unokáit az utcán felügyelte ahogyan azok ott bringáztak, na az öregúrnak volt, lett igaza aki a szó jó értelmében vett falusi lakosként ilyenkor odajött okos tanácsokat adni. És momentán tényleg neki volt igaza (bár akkor eléggé bosszantott hogy beleszólt - istennek hála ezt nem tettem szóvá), miszerint az akkumulátor teljesen lemerült, ez pedig sajnos azt jelentette, hogy végleg meghalt.
Felhívtam Tibit, a tünetek alapján õ is ezt valószínûsítette. Hát az, hogy ezzel a kocsival visszamenjünk a távkapcsolót kicserélni, ugrott.
Elkértem apám mopedjét és azzal mentem le Budakalászra másodszor. Odafele, annyira nem szoktam én ilyet, harminc éve nem motoroztam, odafelé még a sisakot is elfeledtem felvenni. Nagyon lassú nagyon szeles – nem széles: szeles! :):) – nagyon labilis: röviden ennyi a motorozás... Fiatal koromban jobban élveztem, egészen pontosan akkor nagyon élveztem, most inkább csak szükség volt. A távkapcsolót pillanat alatt kicseréltem, visszafelé valami csekket is befizettem az ürömi postán apámnak, aztán egy ötlettõl vezérelve elkértem még a motort és lementem Angyalföldre, akksit nézni. Van, volt ott egy Perion márkabolt, mára "csak" akksi üzlet...
Az eladó egy fiatalember úgy kezelt mint ha hülye lennék, pedig ha nem is szakszerûen, de korrekten elõadtam azt, hogy milyen akksi kell nekem sõt elõtte jó ötlet volt: le is fotóztam azaz be lehetett azonosítani. Találtam is egy kicsivel nagyobban (36 Ah helyett 45 Ah, remélem nem lesz gond a töltõárammal), sajna baromi húzós volt ami az árat illeti. (Érdekes, a számlaadás szóba sem került és alkudni lehetett - új akksi de már milyen az hogy egy boltban majd' háromezret le lehet alkudni a vételárból).
Mindegy, megvolt, ment be a moci hátsó csomagtartójába és visszafelé ugyanaz az út mint oda. A sebesség pedig sokkal nem is marad el a kocsitól, ezzel a kis motorral is ötven, hatvan benne van – kocsival sem lenne szabad sokkal többel –, de minden kátyút, minden útegyenetlenséget megérezni, labilisabb sokkal (vagy csak én érzem nagyon annak), és az autósok is baromi közel zizzennek, nagyon zavart. Na ami jó az, hogy a pirosnál, akármi sorállásnál a kis méret miatt simán elõregurulok, a parkolás pedig nem kérdés, akárhova oda lehet jutni. Ezzel együtt is harminc év után nagyon más volt a motorozás. (Nem igazán zárójeles: ha eddig nem tetszett a lehetõség hogy apám motorra ül, na ezután hogy magam is próbáltam mindenáron szeretném elejét venni, nem akarom hogy baja essen...)
Volt ezután még kis aggódás: ha mégsem az akkumulátor az ok, akkor az egész tekergés a motorral, valamint a kiadott pénz is hiábavaló volt... De nem: kicserélve az akksit, remekül indult. Remélem, ezzel már nem lesz baj.
A hétfõ nagyjából ennyi volt, meg az, hogy megbeszéltem apámmal, kedden meló... Kerítés festés...
