(#1853) 2011. szeptember 01., csütörtök
(tanév eleje) Ismét szeptember elseje, ismét tanévkezdés... Közhelyes de igaz – visszaolvasva ezt a mondatot csak ez jut eszembe...
Az órarenddel elcsúsztam, nem tudom szépíteni, egészen egyszerûen korábban kellett volna ilyen intenzitással csinálni. Így most megint a kapkodás maradt, most megint az utolsó percben és lóhalálában kell megcsinálni. Ezen az sem szépít semmit, hogy most, az utolsó pillanatokban is vannak változások, de hát ezek már nem olyan léptékûek, hogy augusztus elején elkezdve, a nyitó értekezletre közreadva ne lett volna jobb... Igaz: ami jó lett volna az most sem lett meg: a kollégák amikor megkapták nem nézték át, még elsején is több olyan észrevétel volt ami persze teljesen helyénvaló volt – de milyen jó ha ezt korábban veszik észre...! A nap kora hajnalban még mindig ezzel kezdõdött, a fellelt hibák javítása...
Kora reggelre mentem, mint mindig. Kocsival, bérletem még nincs (majd csak a jövõ héttõl veszek). A tanévnyitó miatt az udvart szabadon kellett hagyni, kocsival csak jó messze tudtam megállni. Az irodában ilyenkor nagy a jövés-menés amit nem szeretek, beültem hát a 14-esbe, aztán hamarosan elkezdtek szállingózni a srácaim: kicsik, megszeppentek, elegánsak. (Az elõzõ osztályomat a vége felé tûzzel-vassal is nehezen lehetett ünnepi alkalmakkor valamelyest is ünnepi öltözetre rávenni, õk a mostani osztályom egészen elegáns volt az évnyitón!
Senki sem esett végül is össze – igaz most nem volt az évnyitó ünnepélyen forróság. A mûsor jó volt, a beszéd nem hosszú, a díjátadás során Edina nagyon nagyon szépen artikulált, nagyon világosan fogalmazott, mintaszerûen csinálja. Utána a majd’ 800 ember lassan vissza a termekbe...
Négy osztályfõnöki órám volt, korábban nem nagyon tudta kitölteni de most kevés is volt. Nem kapkodtam, igaz: nem is nagyon terveztem elõre... Vannak kötelezõ pontok, ilyen a balesetvédelem, a tûzvédelem, ilyen az órarend beíratása, a tanárok neveinek beíratása... Írattam velük írásbeli bemutatkozást, nem tudom mi mindent tudok majd kiolvasni belõle. Azt gondolom és remélem, nagyot nem tévedek, hogy sokkal hatékonyabb lehet az osztályfõnöki munka, ha ismerem õket, ha nem csak azt tudom róluk amit a suliban mûvelnek hanem talán azt is, hogy miért is teszik, milyen a családi hátterük.
Nem volt nyugis a délelõtt, a kollégák persze nézték meg a kapott órarendet korábban, most sok észrevétel volt: értelmes is, kevésbé értelmes is... Probléma adódott a 14-esek, az A és C csoportfoglalkozásaival is: ha jól értem, nem is úgy kell megszervezni ahogyan a tantárgyfelosztásból kiderül és ahogyan az órarendbe bekerült, nem tudom felfogni hogy ez miért most derül ki amikor a szakmai tantárgyfelosztással annyit de annyit tököltek. Jó lenne egy kézbe tenni ezt, a közismereti és a szakmai tantárgyfelosztást és jó lenne hogy ha egyszer valamiben megegyezés születik, azt a kérdést ne lehessen újra és újra felnyitni... Mint most ezt, a gyakorlatok kérdését. Négy csoport, heti hat óra – finanszírozzák-e? De hát ez miért most kérdés, nem változott semmi június óta...?
A másik komoly gond a szakmai beiskolázás. Egy biztos: ahogyan most van az nagyon nem jó. Úgy mentünk el nyáron szabira hogy minden osztály fullosan tele van. Az egyetemi felvételik meg családi okok és az Isten tudja még mi minden miatt azonban nem mindenki jön tényleg ide. Ekkor felszabadulnak helyek, a várólistások bekerülhetnek. De hát mégsem ilyen egyszerû, mert most sokan nem a jó helyen vannak: tegnap délután a legkegyetlenebb melóm az volt hogy azzal a hat tanulóval kellett egyezkedjek, szó szerint egyezkedjek akik a mi tanulóink voltak és a 13B-ben lenne a helyük ám csak a 13A-ban volt hely, ott viszont mert õk küldõdök, más a tantárgyszerkezet és egy sor olyasmit is kell, kellene nekik tanulni amit õk itt korábban tanultak. Jó hogy van a külsõs osztályunk mert tanulókat és tanári elfoglaltságot azaz munkahelyeket jelent, de ezt jövõre nem így kell... lehet, az A osztály felét úgy kell kialakítani, hogy külsõsöket a másik felét meg úgy hogy sajátokat telepítünk oda és az óraszerkezetet is ennek megfelelõen alakítani. Ez nagyon bonyolult, bár régen volt már olyan hogy egy osztályba járt villamos és gépész képzésû gyerek is. Az is bajos, hogy vajon nagyjából fele-fele lesz-e és ez tényleg csak augusztus legeslegvégén derül ki. A másik lehetõség az, hogy az A osztályba tett diák a B-sek vagy C-sek foglalkozásain vesz részt. Ha azután a szokásos évelejei lemorzsolódás kapcsán majd lesz hely, fizikailag is átkerülhetnek a B vagy a C osztályba. Azt hiszem most ez lesz. (Azért elgondolkodtam egyen: érdekes, hogy azon diákok közül, akik most panaszolták hogy lekésve a beiratkozást rossz helyre kerültek, nincs valaha volt 13E-s, azaz talán számított valamit hogy annyiszor de annyiszor a szájukba rágtam, iratkozzanak ha akarnak mert másként lemaradnak.) Mindenképpen feszíteni kell ezen, a szakmai évfolyamokra való iratkozást erõsebben kell formalizálni, világosabbá kell tenni a fiatal számára, mit várunk el és mi az amit meg kell tennie ahhoz, hogy beiratkozott legyen és mi az amit ha elmulaszt, akkor sehogyan sem tudjuk tanulóink közzé sorolni! Ez rendben is van, csak az a baj, ennek a mostani lazaságnak, kuszaságnak bárha a tegnapihoz hasonló helyzetek felbukkanása kétség kívül árnyoldala is, egyben verhetetlen: a létszámot fullosan, a lehetõségekhez képest maximálisan teszi lehetõvé feltölteni. Szóval nem tudom, mi a fenét lehetne tenni hogy a kecske is megmaradjon és a káposzta is jóllakjon :)
Délután volt két helyettesített órám, az új kolleginát nem engedi a mostani helye, sajnálom hogy nem V.P. jött erre az állásra, õ azonnal tudott volna kezdeni. Mindegy, ez volt a parancs, a parancsot nem véleményezzük hanem végrehajtjuk. Szeptember 19-ig most helyettesíteni kell, ez sok munka ami nem jó de plusz pénz ami jó és plusz tanítási lehetõség ami szintén nagyon jó. Délután kaja a kínaiban, azután még kiírtam a pénteki helyettesítést és megtettem az órarenden a legeslegfontosabb változásokat de olyan fáradt voltam hogy hazajöttem hogy majd itt dolgozom. Nem sok lett belõle, Era akkro érkezett és csak beszélt beszélt és beszélt a sulis dolgairól, éppen mire lecsendesedett volna megjött Nóra aki ott folytatta ahol anyja abbahagyta. Esete volt meleg kaja, na utána én már csak aludni akartam...
