(#1870) 2011. szeptember 02., szombat
(változás) Napkelte, kora õsszel...
Nem elõször fotóztam ezt le és feltehetõen nem is utoljára. Az jutott róla eszembe, hogy: vannak dolgok amik idõtlen idõk óta folyamatosan teszik a dolgukat, változnak, akár látjuk akár nem, akár itt vagyunk akár nem. Mindig mindent a saját szemszögünkbõl nézünk – érdekes is, furcsa is végiggondolni hogy mennyi de mennyi dolog van ami csak úgy van, mitsem számít hogy tudunk-e róla vaby nem. A napfelkelte a (mû)horizonton most megint dél felé vándorol, napról napra kicsit mindig délebbre bukkan fel a házak sziluettje alkotta horizont mögött míg el nem jut a téli napforduló pontjáig ahonnan is megkezdi a fél évig tartó vándorlását visszafelé. Évezredekkel ezelõtt is valami ilyesmi gondolattal szemlélhette aki hajlandó volt elgondolkodni ezen, a miérten – és hol van már az, aki elõször vetette fel, miért is van így és miért is van pontosan így. Ez és még számtalan jelenség pedig csak követi a szabályosságát... Semmi sem állandóbb, mint a folyamatos változás...