(#1882) 2011. szeptember 15., csütörtök
(elõhang) Nagyon zûrös hét látszik lassan végetérni... Ezt a postot például harmadszor kezdem el, bár túlzás talán elkezdésnek nevezni amit vele tettem eddig: harmadszor írom át eggyel a dátumot, mivel bár elhatároztam, de nem írtam semmit tegnapelõtt és tegnap sem... Egészen egyszerûen nem volt idõm...
(TTF) A tantárgyfelosztás megvan, Z.T. elfogadta. A korábbi években is felmerült bennem, hogy szándékosan szívat, idén azonban egészen biztos vagyok ebben. Addig rendben van, hogy határidõre soha sem lett meg, soha sem készítettem el idõre. Mondjuk minek: a nagyon korai idõpontban úgy gondolom az is benne van, hogy a referenssel a fenntartó javítgattattja, akkor meg minek lihegni határidõre a kész dologgal: kész úgyis akkor van ha a referens rábólint. Idén elkezdtem idõben, leadtam idõben – az más kérdés hogy volt ami hiányzott belõle. Beletettem... Eközben derültek ki „érdekes” apróságok (ezeket nem én hibáztam, de nálam derül ki, az én munkám lesz lassabb, a seggberúgást én kapom természetesen), mint az hogy egy kollegina, mûhelyadminisztrátor nem is lehetne nálunk, hogy egy osztálynak nem jó a gyakorlati óraszáma, hogy egy felmentését töltõ kolléga számára nem is lehet órát kiosztani, hogy egy másik kollegina aki mg nem is ami alkalmazottunk, hogyan is fog ebben a tantárgyfelosztásban szerepelni. Na ezeket valahogyan kellett kezelni... Meglett... A valóság az köszöni, jól érzi magát, a tantárgyfelosztás is most már – én mginkább hogy készen vagyok vele – bár a két utóbbi nem nagyon hasonlít egymásra. Azt minden vicceskedés nélkül is nagyon remélem, hogy ezmiatt nem rúgnak minket picsán... Én megkaptam a magamét, Z.T. jó szokása szerint bepanaszolt a fõnökömnél aki igen nagyon fél Z.T.-tõl, na meg is kaptam a lebaszást rendesen! A végkifejlet az volt, amikor két utolsó panaszként két csoportlétszám „hibát” kellett kijavítsak. Az egyik amiatt, hogy a TTF feladása elõtti órában (!) egy diákot egyik osztályból áttettek a másikba – persze nekem nem szólt senki, minek is – és amiatt az osztály és az abból képzett csoportok létszáma nem stimmelt. Ennél is groteszkebb, hogy a másik „hibát” szóban legalább kétszer jeleztem: a 14A túl kicsi a rendes csoportképzéshez, a 14C-vel együtt alkot csoportokat, aki elõbbibõl csoportszinten hiányzik, utóbbiban van benne. Sem ezt sem azt Z.T. nem akarta vagy nem tudta megérteni, bepanaszolt a fõnökömnél, az lebaszott megint, megkerestette a „hibát”. Elmondtam miért van, nem volt reagálás, kijavítottam, feladtam és remélem ezt a szart egy évre elfeledhetem... (Csak zárójelben: milyen már a komolysága egy adatszolgáltatásnak, amit a referens úgy ellenõriz, hogy telefonon fel kell hivnom és a beszélgetés közben kattintgat, olvasgat a képernyõrõl számokat, amik ha egyeznek OK, ha nem, akkro hibaként fel kell írjam és majd kijavítanom, de persze a referensnek fogalma sincs, miért van pláne nincs arról hogy hogyan kell kijavítani. Na mindegy – lehet nekem akármi is a véleményem, ezt és így kell csinálni és ez nem fog megváltozni...)
(órarend) Ezért meg csütörtökön kaptam meg a pofánvágásomat... Mert hogy nem készült el a javítás... Mert hogy (így) komolytalan az iskolavezetés... Hát olykor az, de nem egészen úgy...
Az órarendben van pár dolog amire én nem figyeltem és van, amire nem is figyelhettem mert késõn derült ki. Teljesen újat akartam, ezen dolgoztam tegnap hajnali egytõl, persze nem lett meg, na emiatt aztán kaptam. Kihirdettem, hogy a jövõ hétre nem változik – erre jön K.R., hogy az osztálya órarendjét nehogy ám megváltoztassam, mert fel kellett oda venni olyanokat is akik nem külsõsök – az osztály alapvetõen a nem nálunk érettségizettekkel lett feltöltve – azaz az óratervük egy sor olyan tantárgyat is tartalmaz amit a gimnáziumban vagy más szakközépben érettségizettek korábban nem tanultak de a szakmai vizsgához kell. Na tessék – azért errõl nem lett volna rossz ha tudok, azért az nem lett volna rossz ha errõl értesülök!Nem szeretem a lebaszást, most meg kaptam belõle rendesen – hát ez eléggé meghatározta a csütörtöki napomat. Meg az is hogy hajnali egykor keltem és vagy három órai alvás után idegeskedve, elkészülõk-e csináltam azt az órarendet amiért elsõre lebasztak hogy miért nincs készen, másodszorra meg kiderült, teljesen feleslegesen csináltam amit csináltam mert nem lehet újat készíteni hanem akárhogyan is, de a régit kell amennyire lehet, kijavítani.
(Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ezért a melóért külön fizettek régebben, aztán egyre kevesebbet és tavaly, 2010 õszén már csak úgy hogy munkáltatói hitelt, a fizetésem terhére kamatmentes hitelt kértem valamikor novemberben de nem adtak, hanem akkor jutott Erzsike eszébe, hogy ezért fizessen. Idén pedig ez már fel sem merül – OK, ez nem teljesen tartozik ide, mert meg kell csinálni ha munkaköri kötelesség, de a lecseszés során az is elhangzott, jövõre valami célprémiumos feladatként majd más kapja. Remek!)
(sörözés) A csütörtöki nap egyetlen kellemes eleme... Gyuri hívott már pár nappal elõtte, hogy menjünk kocsmázni. Erõsen gondolkodtam hogy menjek-e, majdnem lemondtam de végül is örülök, hogy nem tettem. H.J. fiai – mint kiderült csak az egyik mert a másik belázasodott – jött korrepetálásra, november elején elõrehozott érettségit akarnak tenni informatikából, kell a tanulás... Késett a srác, elvileg fél négytõl fél ötig lett volna itt, de csak négyre ért ide, ötig tanultunk, utána indultam. A késés tehát eleve adott volt, ráadásul nem a Kálvin tér felõl mentem hanem a Rákóczi tér felõl, a Guttenberg térnél szégyenszemre elkeveredtem és a Corvinnál lyukadtam ki, majdnem háromnegyed hat lett mire odaértem.
Gyuri kint várt, ezek szerint még senki sem volt, éppen akkor jött Lajos – na ennyi volt most a létszám. Fecsegtünk, ittunk két sört (Lajos semmit mert persze kocsival volt és persze hogy a Gellért téren hagyta), ettünk is valamit aztán olyan háromnegyed nyolc tájt elindultunk haza. Gyuri még kérte, nézzem meg amonitor beállításait de hulla fáradt voltam, majd pénteken, belement...
