(#1938) 2011. november 25., péntek
A recepció: balról jobbra Sápiné Menyhárt Mónika iskolatitkár, Hargitai Zsuzsanna iskolatitkár és Szõcs Anikó német tanárnõ
Változó szelepvezérlés mûszaki megoldásairól tartott elõadás Kovács Zoltán tanár úr
Tóth Laci nekikészül a Japánról tartott elõadásának
A képen balról jobbra: Neurohr Vilmos (gyakorlat), Szalai József (matematika-fizika), Kovácsházi Zoltán (szakmai elmélet és gyakorlat), Philippovics Gyõzõné (német nyelv), Gulyás Viktor (szakmai gyakorlat), Dr. Zántó Edina (magyar nyelv és irodalom, történelem)
Balról jobbra Dr. Hegedûs Andrea könyvtáros tanárnõ, Szõcs Anikó német szakos tanárnõ és Csókásné Gémesi Ildikó magyar szakos tanárnõ – fokozottan tetszett nekik (is) a Japánt magyar szemmel bemutató elõadás
(hagyomány) Pénteken megvolt az Iskolában a Toyota nap. (Utána néztem, 2006-ban, 2009-ben és 2010-ben írtam már a hasonló rendezvényrõl, sajnos valamiért a 2007-es és a 2008-as kimaradt, nem a rendezvény hanem a post róla...) Kisebb, csendesebb volt mint korábban, kissé mintha összement volna... Kevesebb gondolom a pénz is, meg sokan azok közül, akiket hívtunk visszamondták, így kevesebben is voltak a vendégek. Remélhetõen nem másért, mint hogy mindenki mással van elfoglalva... Vagy nem tudom...
(szponzor) Olyan két tucatnyian azért eljöttek más iskolákból, szervizekbõl, pár egyetemi kolléga is itt volt. Sajnos a Toyota Magyarország japán vezetõi nem, hanem a vevõszolgálat vezetõje és az oktatásért felelõs vezetõ, õk magyar vezetõk. Az alkalom ilyenkor arról szól, hogy ünnepélyesen átadják nekünk az ezévi eszköztámogatást (ezek oktatási segédanyagok illetve Toyota fõdarabok oktatásra preparált változatai), majd tartunk egy vagy két elõadást még ott, a Díszteremben a vendégeknek majd párhuzamosan néhány bemutató órát. Néháyn éve az a gyakorlat, hoyg évente változik ez a program, tavaly egy verseny döntõje volt a program fõ eleme, idén az elõadások, ez változgatja egymás... Ebben az évben egy elõadás volt a Dísztereben, az enyém... A témát nem én választottam, kaptam: az új rendszerû moduláris vizsgáztatásról kellett beszéljek... Nagyon aggódtam emiatt, mert erõsen úgy gondoltam, nicn selég tapasztalatom a témában ahhoz, hogy én beszéljek róla. Elõtte konzultáltam a gyakorlati oktatásvezetõvel (egyszerûbben: mûhelyfõnök), sok okosságot mondott, enélkül nagy bajban lettem volna, el nem tudom mondani mennyit segített az ötleteivel, tanácsaival javaslataival.
(elõadás) Kora reggel (!) összeállt a véglegesnek tûnõ diasor, az a PPT ami mentén elmondani akartam a mondókámat. Azt tapasztalatból tudom, hogy elsõre semmi elmondani való nem megy jól, ezért reggel „felmondtam” idehaza egyszer, aztán még csiszolgattam és a tényleg véglegeset lenyomtatva a suliban egy üres tanteremben még elmondtam vagy háromszor. Igyekeztem nem a konkrétumokra (vizsgaszabályzat, vizsga lebonyolítás) helyezni a hangsúlyt hiszen azt más jobban tudja mint én ráadásul a jelelevõk túlnyomó többségét feltehetõen az mert nem értik, nem is érdekelte volna... Inkább arra fókuszáltam (ez Tibor kedbec szava járása a „bázisiskola mellett :)) ami helyi tapasztalat és még inkább kritika – a jelenlevõk ugyanis egy emberként utálják ezt a vizsgáztatási módot, a kritika – nagyon igyekeztem símán, szalonképesen fogalmazni – nagyon rímel a véleményükre. Ezzel tehát lesre futni nagyon nem lehet... Régen izgultam, idegeskedtem és aggódtam ennyit egy „produkció” elõtt, de szerencsére ez csak addig a pillanatig tartott amíg az ünnepséget levezetõ mûhelyfõnök kolléga ki nem szólított, utána már ment a dolog ahogyan kellett. Kicsit rövidebb lett, de nem baj mert végül egy negyedóra csúszás azzal a mínusz 10 perccel együtt is összejött, amivel az én elõadásom lett rövidebb...
(Japán magyar szemmel) Két elõadást hallgattam végig, az egyiket egy fiatal mûszaki tanár kolléga tartotta a változó szelepvezérlésrõl. Kissé elfogódottan mondta végig – ez szubjektív – a nehéz téma legfontosabb elemeit, de egészében jó volt, érthetõ is egyik irányban és (azt hiszem, mivel a témához mélyebben nem értek) tartalma is. Ugyanott azt követõen a mûhelyfõnök helyettes kolléga a másfél év Japánban töltött tanulmányútjáról számolt be. Edinával sokat konzultáltak, fültanúja lehettem az elõadás anyaga formálódása során megfogalmazott dilemmáinak, volt olyan szakasz ahol kimondottan a szakképzések összehasonlítására akart fókuszálni... Szerencsére nem ezt tette, sokkal több volt benne az úti beszámoló, roppant érdekes volt, jól adta elõ, érdekesen, színesen, nagyon sok szubjektív elemet beleszõve, hitelesen – nagyon érdekes és jó elõadás volt.
