(#1971) 2011. december 17., szombat
(idõjárás) Egy hét és karácsony (szenteste), de az idõ nem decemberi. Reggelre borús idõ de nem hideg lett, éjszaka itt eshetett mert csupa víz volt miden. A kilencedikrõl jó messze el lehetett látni, se köd se alacsonyan felhõk...
Kilátás északnyugat felé a kilencedikrõl... Majdnem középen, a magas hát bal szegélyénél rá is lehet látni a Nagykevélyre, légvonalban nem lehet több 15..18 kilométernél a távolság...
Az utolsó fõiskolás nap volt ebben a naptári évben és ebben a fõiskolai félévben. Igaz, elõtte is volt családi tennivaló, utána is, igaz másként mint azt reggel gondoltam és igaz: már reggel sejteni lehetett, hogy jó hosszú nap lesz...
Reggel Kelenföld, a piacra mentünk... Én nem maradtam mert hogy egész napos foglalkozásom volt, így aztán lohalálában mentem mindjárt onnan vissza az iskolába...
Ne késtem az óra kezdésével sokat, igaz az alig több mint tucat hallgatóból ketten is késve érkeztek. Nem azok akik órákat utaznak vonattal hanem akik Szentendrérõl jönnek :( Mindegy, mivel végül is azon a pár percen nem múlik...
(a csoport) Azzal nyitottunk, hogy megírattam velük a múltkori foglalkozást feldolgozó dolgozatot. Öt kérdés, ahány elfogadható annyi a jegy. Aztán a tananyag, mivel a PPT PDF alakban elérhetõ, nem nagyon jegyzeteltek, ez rendben is van. Olyan 11 körül kezdtünk el dolgozni a gépen és már akkor látszott, nem lesz a nap egyszerû. Olykor, nem gyakran akad ilyen csoport... :( A többség dolgozik, és nagyjából lépést is tart. De akad, és ez tud a legjobban zavarni, akad aki mindenáron a környezetének el akarja mondani a tuti frankót, nagyokosan (és sajnos nem mindig helyesen), na ez roppant tud zavarni és nagyon nem egyszerû a dolog egyszerre eréllyel és udvariassággal kezelni...
A másik, több odafigyelést kívánó attitûd a „nekem nem megy, hagyjuk” esete, amikor valóban valakinek elsõre nem megy és nem is akarja másodszorra, harmadszorra kipróbálni azt; akit bátorítani kell, akinek el kell mondani számtalanszor, hogy semmit nem számít ha nem elsõre sikerül azt megcsinálnia ami a tananyag, hogy ne adja fel... És akad olyan, tegnap is volt, aki ezen felül nem csak feladni akarja ha hagyom de szegény még könnyekig el is keseredik. Na ilyenkor tud roppantul zavarni amikor más csoporttársak meg viháncolnak, butaságokat fennhangon kotyognak.
Ürüm, Fõ tér, a kép a buszmegállóval szemközti virágos elõl készült, rendesen ki kellett a gépet támasztani, mert kevés a fény és a kis gép automatikája sem nyitja elég sokáig és elég nagyra a blendét...
Felnõttképzés, tudom – tegnap azonban sokszor tisztára olyan fíling volt, mint az én vihoránc, vihánc, alig fegyelmezhetõ ördögfiókáimmal, a 09.E-vel :) Csak remélem, hogy sikerült a dolgokat kézben tartanom egészen végig – erõsen hiszem – és azt még inkább hogy egyszerre sikerült udvariasnak és erélyesnek lenni, mert hogy sajna tegnap igen kellett az utóbbi is!
(kavarás) A délután azután egészen másként alakult... Ahogyan elterveztem: a sulis után megyek kocsival Ürömre és ahogyan apám akarja, veszünk valami lámpát vagy idõzítõkapcsolót (nem egészen értem miért az utóbbit akarja az elõbbi helyett), utána visszafelé jövet Kelenföldrõl elhozom a cuccost, ami a vásárlás volt.
Hát nem!
Nem sokkal ahogy végeztem utána SMS hogy most menjek a holmiért meg a fenyõfáért is... Na tessék, akkor nem érek ki Ürömre úgy, hogy még vásárolni is elmenjünk, vagy nem tudom... Siettem, de mint kiderült nem kellett: apám is felhívott, hogy ha nem indultam még el ne is induljak mert nem akar vásárolni menni, fájlalja a derekát... Hát... Végül is pont fordítva lett: elhoztam Kelenföldrõl ahogyan kérték, majd a kocsit itthagyva metróval, busszal mentem ki Ürömre.
(zsémbes) Egy órát voltam Ürömön, Marika is ott volt most. Apán eléggé megüthette magát, fájlalja a könyökét, a derekát. Remélem nem lesz baj... nem egyszerû az élet sajnos :(
(idõ, járás) Estére kutya hideg lett, csak vagy tíz percet kellett a buszmegállóban Ürömön várnom, de amekkora szél lett, szitált az esõ és hideg is lett, hát ez is elég volt hogy alaposan átfázzak. Még jó hogy a busz is meleg, a metró meg különösen. Hosszú lett ez a nap is, fél kilenc után értem haza, majdnem 13 órát voltam el...
