(#2080) 2012. március 14., szerda
A Vergilius feladat második lapja...
(ma) Sok minden jutott a mai napra...
(jegyek) A mai nap egy nagyon hosszú hétvége elõtti utolsó munkanap volt. Ez a diákok fegyelmén nagyon látszott, sajnos! Jó ideje nem adtam osztályzatot azon csoportoknak ahol Erikát helyettesítem. A dolgok jelenlegi állása szerint nekem kell majd lezárni õket év végén azaz neki kell állni a munka nemszeretem részének és valahogyan jegyeket csinálni... Emiatt: az ünnep miatti felbolydulás kezelésére meg a jegycsinálás miatt gondoltam: minden csoporttal valami értékelt munka lesz, olyan aminek lehetõleg dolgozatjavítás nélkül osztályzat az eredménye, ami lehetõleg többé-kevésbé reális és legalább a csoport tagjainak egymáshoz viszonyított tudását és szorgalmát visszatükrözi (ez szerintem nagyon fontos)
(procedure) A mai napra kétféle feladatot csináltam – de csináltam feladatot azaz nem az eddigiek egyikét használtam fel. A sajátjaimaknak programozás, a hétfõn bemutatott és kedden gyakoroltatott eljárás alkalmazására egy számonkérõ feladat. Nem nehéz, ellenkezõleg... Szerintem sértõen unalmasan ugyanaz, mint az elõzõ két napi volt... Ezzel együtt az angolosok, akikkel megcsináltattam, pocsék eredmény tértek el, ketten tudták megcsinálni rendesen (a korábbi feladatokat másolva de legalább értelmesen másolva) és a mellettük ülõk jobb-rosszabb módon meg ezt másolták le, ennyi... A németesekkel nem is csináltattam meg, mert nekik eggyel így is több a jegyük...) Jó volt: az angolosokkal az óra végén a füzetbe is leírattam a kész feladatot – olyan rövidke hogy belefért az idõbe – azzal, hogy át ne adják a németeseknek. Persze hogy átadják és remélem is, remélem van bennük ennyi csapatszellem de ha valakinek kiment volna a fejébõl hát ezzel a tiltással :) figyelmeztettem :):) Ahogy láttam a németeseket, páran tényleg megkapták... Nem baj – a németesekkel nem is akartam megíratni, velük órai feladatként dolgoztuk fel...
(szövegszerkesztés) A másik feladat a többi, szerdán egy 11-s, két 9-es és és egy 10-es osztályé, azaz a feladat ugyanaz: egy két A4-es oldalas szövegszerkesztés. A téma a kilencedikes magyar irodalom egy része, Vergilius... A forrás a Wikipedia (nem tudom, mennyire jó ami a tartalmat illeti, de ezesetben ennek mérsékelt a jelentõsége) A feladat nem túl összetett, a leggyengébbeknek is kellett valamit tudni belõle megcsinálni. Lapméret, margóméret, betûméret és -típus állítása, egyforma bekezdések, fõcím és alcímek... Két beszúrt és formázott kép, egy lábjegyzet és élõláb kialakítása, szóval elég mérsékelt a kihívás... A kicsik már Writer-rel, LibreOffice-szal (most ugyan csendesedni látszik a kavarás a Tisztaszoftver körül de mivel pénz van a dolgo mögött amibõl évrõl évre kevesebb van és s Microsoft nem fog ingyenes programokat csinálni, azt hiszem stratégiailag helye átállni az igynenes irodai csomagra...) A 11-esek még Word-del csinálták meg. Utóbbit a legutolsó órán, és nekik elég gyorsan mert nekik nem volt kihívás az elõbb felsorolt feladatelemekbõl összerakott feladat. A 9-esek és a 10-esek rengeteget vergõdtek vele, nekik nehezen megy. Tanulság? A 11-eseknek erõsebb feladat kell és ez jó mert ott az osztály nagy része elõrehozott érettségire készül. Készültségi szintjük ezek szerint nem rossz... A kicsikkel viszont ezt a dolgot, a szövegszerkesztést még erõsen gyakorolni kell, pedig már fontolgattam a váltást másik témakõrre... Lehet, egy-egy órára váltunk is majd hogy ne unják nagyon meg, de éppen ezen feladatban nyújtott teljesítményük alapján (100% nem volt) kell még elég sok gyakorlás nekik...
(ünnepély) A március 15-ei ünnepély megvolt, az udvaron... A kora reggeli derült napos idõ délelõttre borult és kicsit szeles lett, de azért csak udvari ünnepély lett belõle. Az enyéimek elég rosszul bírták, általában is fegyelmezetlenek de most nagyon nem fértek a bõrükben. Egy kölök, pont aki mögöttem állt, olyan szinten ökörködött (amikor nem néztem hátra – mert amikor igen, akkor hirtelen jófiú lett), hogy egy kolléga szólt errõl az ünnepély után. Ezmiatt az utolsó órájuk után kis üvöltözés kellett, nem tudom javít-e valamit a csapat fegyelmi állapotján... Kétségeim vannak...
(máma már...) Délután még beírkálni kezdtem a jegyeket de aztán hagytam a francba az egészet, „máma már nem hasad tovább...” és eljöttem haza...
