Ma csak kettő órám volt, de rendesen kitelt a nap. Nem szokványos dologgal... A CFI nálunk vendégeskedő csoportja tanárai, Joel és Fabrice ma utaztak el. Délelőtt tízre mentem értük a Benczúr Hotelhez francia barátainkért. Szép szálló, jó helyen is van, megközelíteni sem volt probléma:
Sokal hamarabb értem oda, mint kellett volna: háromnegyed kilenckor végeztem és kilenckor indultam. Azt hittem, hagyobb lesz a forgalom, de fél tízre ott voltam. (Nem jó, hogy a parkolásért fizetni kell, de hol nem?) A szálló halljában van egy terminál, egy érintőképernyő több más funkció mellett E-mail írását is lehetővé teszi. Amíg Joel-ékre vártam, kipróbáltam Érdekes móka. Egy levelet Sz.L.-nak adtam fel, mint kiderült csak ma csekkolja leveleit, tehát hiába... Egy másikat egy nagyon kedves ismerősömnek, de ez sem ért célba: okos fejjel fordítva töltöttem ki a fejlécet. Mivel itt nincs saját postaláda, a feladó rovatra is kell E-mail cím, és _minden_ levelezési lehetőség amit ismerek, a feladó E-mail címét generálja automatikusan: ennyit lúzerságom mentségéül...
Joel-ék pontosan voltak, mág korábban is jöttek. (Nem akarog gonnoszkodni, a franciák derék fickók, csak jót lehet róluk elmondani, de nem németek :( A pontosság nem tartozik erényeik közé általában... Most szerencsére pontosak voltak) Kicsit tartottam attól, a kiút kocsival a reptérre mennyire lesz problémamentes. Jártam már ott szeptemberben saját kocsival, a francia vendégek érkezésekor pedig Sz.L. vitt minket ki akkor is kocsival. Sem ez -- mármint hogy kitalálok-e -- sem pedig a forgalom nem okozott gondot, 10 perccel hamarabb kiértünk, mintsem Eic-ék gépe leszállt volna.
Jeel és Fabrice nagyon életvidám, jókedvű páros habár ebben biztos az is benne volt, hogy hazafele mennek: 10 nap idegenben után az ember nagyon jókedvűen tud hazafelé, a családjához készülni. (Pontosabban: jó, h a így van... Fabrice kisfia 1 hónapos, gondolom nagyon hiányzott már neki...) Szóval nagyon jókedvűek voltak, a kocsiban is szövegeltek sokat, a reptéren meg mókáztak is eleget.
Jó lenne ezt a képet eljuttatni nekik, megkérdemmajd Sz.L.-t, nem tudja-e valamelyikül E-mail cimét... Balra Joel, jobbra Fabrice, vele most találkoztunk előszőr, nemrég óta dolgozik a CFI-ben. A felesége is tanár, olasz nyelvet tanít egy általános iskolában -- ha jól értettem...
Eric-ék pontosna érkeztek, aztán a négy francia tanár (és én az ötödik kerék) majd két órát cseverésztek... Ha jól értettem (jó lett volna sokkal többet érteni abból, amit beszéltek), szinte minden mozzanatát végigbeszélték annak, ami az elmúlt tíz napban volt, kezdve azon, hol a szállás, melyik szobába kit tettek, hol vannak üzemben, mikor találkoznak a tanárok a csoporttal, menyi pénz kell és lehet felvenni, ki ír és tölt fel a blogba... Alapos átadás-átvétel...
Apropó blog... a fay.blogol.hu lapon a tavalyi utat, annak azt az első 10 napját amíg éb voltam a srácokkal, dokumentáltam, azt hiszem elég alaposan. Sok visszhangja nem volt... Na, akkor ez a finom, eufemisztikus megfelelője annak, hogy a kutyát nem érdekelte. De: egy, egyetlen egy kollegám mondta, hog yélvezettel olvasta. Azt hiszem, amikor arról beszélünk, ebben vagy abban hátrébb vahyumk mint ms országbeliek, nem a műszaki paraméterek számítanak: a francia csoport számára a blog alapvető kommunikációs ezsköz a csoport és mindenki más: az iskola, az otthoni diákok és nem utolsó sorban a diákok családja számára, ezt Fabrice mondta el amikor beszélgettünk... Nálunk senkit sem érdekel...
Fél kettő tájt indultunk Eric-ékkel. Ők nagyon csendesek voltak a kocsiban, talán mert alapvetően ilyen alkatúak, talán mert őket is, mint annakidején Paris-ba megérkezve engem is, kicsit nyomaszt a megérkezés egy idegen helyre... Biztosan aki utazósabb alkat, arra nem így hat egy idegen hely :)
