Ahogyan a vasárnap írott post-ban is szerepel: el vagyok maradva elég rendesen az írással, van pár nap késés. Nem baj, majd behozom :)
Az év hátralevő szombatjaiból a következő kettő munkás lesz, főiskolásoknak lesz óra, de a magunk mögött levő az nem ilyen volt. Délelőtt a suliban voltam, mondjuk késő délelőttől, mert idehaza elvacakoltam az időt. Jólesett: annyit rohan az ember hét közben hogy jólesett viszonylag későn kelni (fél hét) és semmivel sem kapkodni... A vásárlás is enyém volt szombat reggel, a postán pár csekket be kellett fizetni, úgyhogy tíz is lett, mire a suliba beértem. Elég sok mindent szerettem volna délelőtt megcsinálni de nem volt annyi idő: űgy terveztük, hogy Lacihoz megyünk Monorra a francia vendégekkel, Joël-lel és Nicolas-val, dél tájt indultunk volna. Aztán elhúzódott, háromnegyed egy is volt már mire elindultunk, de így is csak a gazdasági iroda új nagykocsis mátrixnyomtatójának beüzemelésével sikerült végezni. Igaz, az megvan az legalább rendben van.
Egy Epson tűs nyomtató, ezt telep-tettem szombaton...
Azzal is ment az idő – de ilyenre kell időt szánni! – hogy a nyomtratótelepítés előtt kisétáltam a Mester utca elején levő virágoshoz Laci feleségének virágért. Remek idő volt, ragyogóan sütött a nap és hideg sem volt nagyon... Laci felesége pompás ebéddel várt minket, a délután gyorsan és nagyon kellemesen telt.
A Mester utca a Haller utca felé, valahol a Bokréta utca magasságában december legelején szombaton...
Joël, és Nicolas és Laci Laciéknál Monoron...
Korán sötétedik, már egészen sötét volt amikor behoztam Joël-t és Nicolas-t a Benczúr szállóhoz. Utána átmentem még apósomékhoz az akkumulátor töltőért (mondjuk azt terveztem hogy a hétvégén feltöltjük Orsi kocsijának akkumulátorát, de ebből nem lett semmi). Ott volt Laci mind a négy gyereke, Adelin-t most láttam először pólyás kora óta. Ennivaló és nagyon talpraesett, virgonc kislány. És akkor a szombati nap néhány képben:
(A post nincs készen, még folytatom...)
