A hetedik nap Párizsban... A hét valamelyik napján említették a francia tanár kollégák, hogy a Louvre a hónap első vasárnapján ingyenes. Eredetileg a Le Bourgier-re akartunk kimenni, de az fizetős most vasárnap is meg a következő vasárnap is – a Louvre meg csak most. Így a mai program a Louvre lett... Ahogyan azt a korábbi post-okban más említettem, a fáy-s blogon (fay.blogol.hu) is van erről leírás, itt pár érdekesebb de nem oda tartozó képet as az erről eszembe jutott gondolatokat szeretném közzétenni...
A Louvre üvegpiramisai vasárnap kora reggel...
A kép már bentről készült: kilátás a Louvre üvegpiramisa alól a palotára...
A bejáratnál vettem el ugyan térképet, de egyetlen történelmi kor vagy egyetlen művészeti ágazat sem áll hozzám közelebb (közel :)) ahhoz, hogy céltudatosan keressek – mentem az orrom után. A nyitást követően a görög szobrokat bemutató termekbe vetődtem el, ekkor még nem voltak sokan. E szobrot látva azonnal az európai téma: Szűz Mária a kis Jézussal jutott eszembe... Természetesen nem: Messalina császárnő (L'imperatrise) amit nem értek, császárnő vagy császárné... A felirat erre is, arra is utal: Femme de l'impereur Claude... Vagy rosszul értem... .)
Fogalmam sincs, mitől szép egy műalkotás és mi ami hiányzik belőle, ha nem az. Még kevéssé értem, miért objektíve fontosabb ez vagy az a műalkotás. Vagy itt is a divat számít? A Louvre-ban szépen ki van táblázva minden, két műalkotást úgy emlékszem konkrétan amit az irányjelzők nevesítve mutatnak: a Milói Vénusz és a Mona Lisa... Utóbbi meghökkentően jelentéktelen kis festmény – ennek ellenére, valószínűleg ilyen-olyan hírverés miatt elképesztő a tömeg körülötte... Maga a kép ezen a képen valahol messze középtájt – a köröttes tömeg pedig áhítattal gyönyörködik...
Reggel borult volt és hideg – melegebb ugyan később sem lett, de legalább kisütött a nap. A palota ablakaiból egészen szép kilátás nyílt, ezen a képen egyet mutatok ezek közül...
A múzeumban elképesztően nagy volt a tömeg, sok gyerek is volt, köztük egészen kicsi is... Őket a sok szép műalkotás nem köti le. A képen: három francia kicsi gyerek azzal játszik, hogy a padlófűtés felfele áramló levegőjébe beállni milyen érdekes is :) (A kép készítíst megelőzően is, követően is azzal is szórakoztak, hogy a kisebbek átbújkáltak a műalkotások üreges talapzatán – ezt nem sikerült lekapni mert elképesztően fürgék. Hja, és ami még fontos: senki sem szólt rájuk! :))
Egy korai informatikus: az ülő írnok. Elképesztő elgondolni is, hogy körülbelül 4600 évvel ezelőtt olyan társadalom létezett ami nem csak az írást ismerte de annyira nagyra is tartotta hogy szoborban vélte helyénvalónak az írnokot megörökíteni... Elég sok idő kellett, amíg az a trsadalom ennyire kifejlődött és nagyon stabilnak kellett lennie ehhez... Mindez a tárgyi emlék 46 évszázaddal ezelőttről való, amikor még az elmúlt évtized történései sem mindig egyértelműek... És hol voltunk akkoriban mi? Őseink ekkor még nagyon távol keleten nagyon egyszerű életet élhettek...
Bő három órát bírtam a kultúra meg-megújuló rohamát, akkor be kellett lássam, a sok-sok információ pontozásos győzelmet aratott... (Csak azt sajnálom, hogy feltehetően életemben először de utoljára is járok itt – az itt felhalmozott hihetetlen mennyiségű műkincset képtelenség érdemben megcsodálni véges idő alatt még akkor is ha tetszik, ha nem: egyes dolgok egészen egyszerűen nekem érdektelenek; ilyen volt a kisgrafikák vagy az iparművészet...) Szóval bő három óra után kifelé vettem az irányt; búcsúzóul – valószínűleg végleges búcsúként – a piramis belsejéből egy kép a palotáról...
Ebéd a szokott helyen: most haricot blanc, ehhez itt adnak a mellékelt ábrán láthatóan rizst és valamit ami leginkább a tarhonyára emlékeztet. (Nem az: mondta a derék török e nevét, de sem nem értettem, sem meg nem jegyeztem...) A babban kevéske birkahús is van, azzal nincs gond, bár a csontosát nem guiotinne-nel kellett volna végezni, akkor talán nincs benne csontszilánk... Egészében jó volt, de ez nem annyira kiadós mint a többi kaja itt...