(#1048) 2009. augusztus 22., szombat
Reggel, ezt így beszélték meg, átmentünk Kelenföldre. Nem korán, mert soha nem tudunk korán elindulni. A piac volt az elsõ, de mert csak olyan háromnegyed kilenc tájt értünk oda, vagy talán mert ünnepek közzé ékelõdött szombat volt ez, a piac elég foghijjas volt, sok stand volt üres. Azzért majdnem egy fél órát eltébláboltunk ott és jócskán megtelt Mira csomagtartója is. (Na ehhez hozzátartozik hogy ez a csomagtartó nevetségesen kicsi.)
Utána felvittük amit anyósomnak vettünk, majd anyósomat kivittem Törökbálintra. Szombaton nagyon nem volt forgalom, bõ harminc perc alatt megjártam, mivel most én nem maradtam ott reggel, csak mentem meg jöttem.
Szombatn pár óra erejéig Orsi tette tiszteletét körünkben, na ez mostanában igazán nem gyakori dolog! Azzal kezdte, hogy aludt amikor megérkeztem, mert ahogy késõbb mondta, Tamás hogy dolgozni ment és valameddig õ hozta el, hát már hajnali fél hétkor fel kellett keljen. Azért ez durva :) Uátna reggelizett valamit majd egy prezetnációt fabrikált, Tamásnak ugyanis hátfõn lesz a szülinapja és erre szánja meglepetésnek. Egy sor kérdése volt, ebben benne van az is, hogy õ is, mint a felhasználók 99%-a, elõbb kérdez és csak ha nincs vagy nem megfelelõ a válasz, ha végszükség van, na csak akkor próbálkozik, csak akkor veti be a találékonyságát. Benne van ezen kívül az is, hogy bár ezeket a fogásokat én jó másfél éve neki megmutattam, amikor is érettségire készült informatikából, de hát nem foglalkozott õ sokat akkro ezzel; most mondta is: akkor kötelezõ volt, most viszont szüksége van rá. Lehet, ezt valahogyan a tanításban lehetne hasznosítani: csak (Hm, „csak”!) hasznosnak kellene mutatni egyik másik tananyagot, olyannak amit a sulitól függetlenül is tud, kell használjon az ember fia vagy lánya, menten hatékonyabb lehetne az iskola...
Reggel, napközben, amikor alkalmam adódott az órarenddel bíbelõdtem, Kicsit el vagyok maradva vele úgy érzem, sajnos azonban vannak olyan eldöntendõ kérdések, fõleg a korábbi post-ban is említett T.L. -féle japán ösztöndíj, ami alaposan fel fogja forgatni. Nem tudom, mi lesz majd ezzel a döntés, de akár mi is, az érinteni fogja az órarendet és mivel T.L.-nak ahogy látom, harminc feletti óraszáma van, ráadásul van pár tárgy amit csak õ tanít (az volt a koncepcó azt hiszem, akkor még nem voltam helyettes, amikor ide jött hogy õ és csak õ beledolgozza magát az adott tárgy tanításába), szóval nem nagyon van tippem, miként lesz ez feloldva. Hétfõn persze kiderül – de akármi is lesz a döntés, sok és a szûk határidõ miatt kapkodós munka vár ez ügyben is rám..
Ebéd nem késõn, azután Törökbálintra mentünk ki, én aznap másodszor: apósom nagyon nincs jól, napról napra rosszabbul van. Tegnap sógorom is kint volt, fél hátkor jöttünk vissza, sógorom hozta anyósomat.
Este, elég késõn jutott Erának eszébe hogy vásárolni akar, na elõbb a Lidl-be azután az Europark-ba elvittem kocsival. Utóbbi kilenckor zár szombaton is: nem mondom hogy ezt kihasználtuk, de fél kilenc is elmúlt, mire eljöttünk.
