(#1261) 2010. február 23., kedd
A napkezdés általában a szokásos: készülõdés 5:45-tõl, péküzlet 6:00, a suliban vagyok 6:30 körül, attól is függ hogy jön a metró, a 24-es. Aztán a reggeli ez-meg-az. A saját osztályom haladási naplóját szoktam ilyenkor átnézni, megvan-e benne az elõzõ napokról minden óra bejegyzése, meg hogy a hiányzások hogyan alakulnak. Nem sok saját órám van már velük, ha májusban azok is leteszik az elõrehozott érettségit informatikából akik eddig még nem, akkor végleg nem lesz az osztályfõnökin kívül velük órám. Ennek a hétnek a legelején, hétfõn reggel elég sok kapkodást okozott az, hogy reggel derült ki: két kollegina sincs, nem jön tanítani mert mindketten betegek. Kedden dettó... A kis kollegina, aki hétfõ kora reggel telefonon hétfõt és keddet jelzett, kedden reggel telefonált megont, miszerint egész héten nem lesz, kiírta az orvos. Egy másik németes tanárnõ is jelezte, hogy beteg (habár õ nem mondta meg, meddig lesz távol – nemszeretem dolog az ilyen de nem tudok ezzel mit kezdeni), na ez azt jelenti hogy esélytelen a német szakszerû helyettesítés kiírása. Eltelik az idõ ezekkel, aztán vagy van kora hajnali azaz nulladik óra, vagy nincs – Nóra kérdezett rá tegnap hogy minek megyek én olyan korán, és elgondolkodtam, tényleg, minek is...? Körülbelül ezek miatt...
