(#2176) 2012. június 10., vasárnap
Esõ után...
Mikrokozmosz
„...szép zöld fája” :)
Emelet, Eggressy
2012.06.10. 11:41 kdorozs
(#2175) 2012. június 09., szombat
Az Egressy, szomnaton itt (is) volt emelt érettségi szóbeli informatikából (is)
A vizsgaterem
Szombat, ezen a napon az Egressy-ben érettséguztettem. Emelet szintû informatika, szóbeli. A csütörtöki és a pénteki napokkal ellentétben amikor kérdezõ tanár voltam, itt a tantárgyi bizottság elnöki tisztje volt az enyém ami az elõbbitõl csak abban tér el, hogy mindne papírmunkát nekem kell csinálni és persze mindenekelõtt arra figyelni, hogy a dolgok rendben menjenek.
Erre a melóra szemben a csütörökivel és a péntekivel, amikor is a Pest megyei kormányhivatal adott megbízást, a Budapesti kormányhivatal adott megbízólevelet. Ilyen azt hiszem tavaly még nem volt, akkor egyben volt a kettõ. Mármint a két kormányhivatal... Apró eltérések voltak a Pest megyeiek és a budapestiek között, egészében azonab sokat számított a csütörtök és a péntek ahhoz, hogy szombaton pontosan tudjam mit hova kell adminisztrálni. Elég sokat és sokfelé, de hát ez van ez egy ilyen munka.
Itt korábbra, a kilenc helyett fél kilencre volt kiírva a kezdés de itt is az a szabály, hogy egy órával a kezdés elõtt a bizottság legyen a helyszínen. Mondjuk teljesen felesleges 60 perc, 30 bõségesen elegendõ (és ennyi valóban kell is) a papírok áttekintésére, bár lehet csak azért tûnik így mert csütörtök és péntek után ez már a harmadik ilyen nap volt...
Szombaton nagyon csends tud lenni egy iskola... Senki sem volt bent, csak az adminisztrátor, egy csinos ötven körüli hölgy. Fél kilenc is elmúlt, amikor gyülekeztünk, érdekes hogy csak tanárnõk, senki férfi rajtam kívül. Egy angol bizottság volt még aznap az épületben. Senki más... Majdnem háromnegyed lett, mire a dolgok elõkerültek, megkaptuk a csomagot és felbontva mindne készen állt negyed kilencre a vizsgáztatásra.
Az elsõ emeleti tanácskozóban voltunk – ha jólemlékszem kettõ vagy három évvel ezelõtt is voltam már az Egressí-ben emelt szintû szóbeliztetni és akkor is ugyanitt kaptunk helyet. (Most, hogy ezt írim, visszapörgettem a korábbi bejegyzéseket. Semmit sem írtam errõl, mármint arról hogy voltam korábban itt, az Egressí-ben érettségiztetni, nem tudom mi lehetett az oka, valószínûleg simán lustaság és/vagy feledékenység. Lehet azért sem, mert tartottam attól, mi tlehet errõl közreadni. Ezen most is sokat elgondolkodtam, de azt hiszem a személyes adatokat ha az ember nem szerepelteti meg azt, ami a visszaadandó dokumentumokban van, ami több mint a publikált anyag, akkor nincs ezzel gond. Legalább is remélem...)
Az Egressy-ben nyugis volt a vizsga, megvolt minden – a vizsgagép net elérését leszámítva mert hogy az nem volt. És persze hogy csupa-csupa netes tételt húztak, még szerencse hogy át lehetett hidalni... Délelõtt kilenc fõ volt, itt mindenki eljött, délutánra is kilenc vizsgázó volt beosztva, de egyikük egy nappal korábban jelezte telefonon az iskolának, hogy nem jön el egy lányka pedig nem jelezte – és nem jött el. A felelõk mindegyike, talán egy vagy két kivétellel erõsen meg volt szeppenve, pedig igyekeztünk igen nagyon barátságosak lenni. Biztosan a megszeppentség tette, de elég érdekeseket mondtak, egyik másik felelõtõl fura dolgokat lehetett megtudni. Sokféle a tétel, akadt egy számrendszeres is – ez nem nagyon passzolt a diáknak. A gépi számábrázolással kapcsolatban fura dolgok hangoztak el: „Valós szám eltárolásához két bájt kell: az egyiken az egész részét a másikon a tört részét tároljuk el”. Vagy egy másik felelõtõl, akinek a számítógép sematikus vázlata alapján a fõbb egységekrõl kellett volna beszélnie: „A mikorprocesszor a mai számítógépekben a mikroprocesszorral egyezik meg”. Hát, a vizsgázó nem tévedett, az tuti... :)
Ebéd itt is szendvics volt, nincs ezzel semmi gond, nem maradtunk éhen... 13:30-ra voltak iderendelve a délutániak, és mivel a feleletek bizony eltartottak 20 percig :) ezért jócskán háromnegyed öt lett, mire az utolsó megjelent diák is lefelelt. Ezután következett a papírmunka, szerencsére nem sok, mivel egy-egy feleletet azonnal utána értékéltünk is, könyveltem és adminisztrltam is, így a végére csak az maradt amit csak a végén lehet megcsinálni. Csütörtökön és pénteken a kolléga, aki akkor elnökölt, valami összegzõ jelentést is csinált, hát ez vagy fakultatív vagy én nem figyeltem: igaz, nem is kérte a helyi Kormányhivatali megbízott. Mindegy: hétfõn még leszek ott, ha kell még tudom pótolni mivel feltehetõen szombaton este már nem postáztak semmit sehova...
Szólj hozzá!
Címkék: informatika vizsga érettségi szint emelt felel kérdez közismeret
Emelt, Fasori
2012.06.08. 18:47 kdorozs
(#2174) 2012. június 08., péntek
Az Andrássy-út reggel, a Hõsök tere felé fotózva... Itt, nem messze ettõl a helytõl van a Fasori Gimnázium ahol ma vizsgáztattam.
A Fasori Gimnázium
A processzor felhasználása egy igen földhözragadt alkalmazásban... Azt hiszem, ebben az alkalmazásban pl., az órajelfrekvenciának nem jut különsöen fontosabb szerep :)
A vizsgaterem, az egyik alagsori informatiak terem...
Ma is a suliban kezdtem és ma is idejekorán, ha után valamivel már ott voltam. Orsinak este kell a kocsi, de azért reggel elhoztam (a kocsit – hogy hamar beérjek), majd este megkapja, vagy ha kell akkor bejön érte a suliba... Kocsival mentem, hamar bent voltam. A sulinkban is vizsga van, OKJ-s szakmai vizsga utolsó része, az elmélet. A mai napon az autószerelõk kezdik a vizsgát, ez szemben a tegnapi, tegnapelõtti technikus vuzsgával ahol egyetlen felelete van mindne vizsgázónak, fejenként öt feleletet jelent. A diákoknak kell a feleléséhez gép, ezen van ugyanis az az ábragyûjtemény ami alapján húzott tetelérõl kifejti az, amit tud. A vizsgateremben azonban még nem volt ott a gép, de Gábor remélem nem felejtette el – tegnap paíron is, elektronikusan is írtam neki...
Hét után indultam valamivel, a vizsgára nem kocsi, ma tömegközlekedéssel. Az útvonaltervezõ szerint a legkevesebb gyalogolással a Nagyváradig 24-essel, onnan a metró majd a kisföldalatti majd séta. A kisföldalatti egészen olyan fíling mint a párizsi metró csak kicsiben, biztosna kortársak is. Nagyon szép az idõ, csináltam is képet az Andrássy útin a város felé is, a Hõsök tere felé is – csak nem néztek bolondnak hogy az út közepén fotózok...
A Fasori Gimnáziumot simán megtaláltam, ezt is lefotóztam, sajna pont mögötte a nap ilyenkor, nem tudom miylen lett... Szép ódon épület, régebbi mint a mienk pedig azt is a XX. század elsõ részében építették, ezt feltehetõen vagy 100 évvel korábban. A portás tudta mi járatban vagyok, leküldött az alagsorban, mert itt van az informatika tanterem. A bizottság harmadik tagja volt ekkor még csak ott, egy hölgy, matek kémia informatika szakos már itt volt. Senki más még nem volt, csak a rendzergazda tett vett még... Elbeszélgettünk, hoztak kávét... Ezután jött meg a kolléga, akivel megelõzõ napon Szigetszentmiklóson is vizsgáztattunk. Nem sokkal ezután jött a helyi Kormányhivatal megbízottja, egy középkorú kémia földrajz szakos kolléga, szépen megtermett ember hatalmas szakákkal, egy joviális úr, hozta a csomagot: tételek, pontozólapok, jeyzõkönyvek...
Az elsõ felelõ a számítógépes munka ergonómiai vonzatait húzta, hát ennél rémesebb tételt el sem tudok képzelni. Fogalmam sincs, hogy ilyen hüyleséget miért kell a tételsorba beletenni... Ehhez képest nagyon szépen elmondta a felelõ! Az értékelés során, az adandó pontszámok megbeszélése sárán látszik, hogy a bizottság harmadik tagja, a kollegina sokkal jobban szereti az elméletet mint az elnök kollága vagy én, mi ketten egyetértettünk hogy hülyeség ez a tétel, ennek ellenére vagy ezzel együtt is, de szépen elmondta a vizsgázó...
A második felelõ elégedetlenkedik a tétellel, ez számára nagyon nem jó bevezetés. Ehhez képest visznt egészen szépen elmondta... Nagyon is, bár kimarad pár fontos dolog (fogalma sem volt például arról, hogy mi fán terem a szubsztraktív színkeverés), ehhez képest amit meg tud azt nagyon tolja...
A negyedik egy egészen klasszikus tételt a Neumann-elvet húzta... Kicsit (nem is kicsit) bizonytalankodós, neki nagyon nem passzol az elnök kolléga és a másik kérdezõ kolléga vizsgáztatási stílusa, amikor is addig kérdezik a vizsgázót, amíg így vagy úgy de el nem hangzik az ami eléggé hasonlít a helyes válaszra... Sokat (smmit?) nem tudott a srác a tételérõl, ezzel együtt valamit elmondott... Szegény srácot viszont alaposan ízekre szedtük... Megkönnyebbült, amikor elköszöntünk.
A következõ felelõ a vírusokról beszélt, nem nagyon volt felépítése a feleletének (ezzel sokan voltak így: hiába a hosszas felkészülés, sokan in medias res kezdik), nekiesik és mondja... Úgy tûnt hogy õ sem sokat tudott a tételérõl, a szösszeneteket megmondta mondta és mondta... Eszméletlen, hogy bár a tételbeli dolgokról nemmidnent tud, emellett viszont miket tud, a felhõrõl és s hash-ról beszél viszont. Össze is vitáztunk rendesen az értékelése során: az elnök kollégát lenyûgöztea a felelõnek ezen stílusa, minket kettõnket kevésbé...
A következõ diák rettentõen ideges, egy egyszerû(nek tûnõ) tételt kell kifejtenie, a háttértárakról kell beszélnie. Jól megtanulta mert még a floppy-ról is részletesen mesél... Elképesztõen alaposan elmond mindent! Persze hogy maximális...
A következõ felelõ volt az elsõ olyan felelõ, aki az elején még azt is elmondja, hogy mirõl fog beszélmi, a többbiellek ellentétben õ szépen ab initio fejtette ki amit ki akart fejteni...
Érdekes tételek voltak, nem egyszerû felkészülni pl. az elektronikus kereskedelembõl. Volt akinek sikerült!
Aztán elfogytak a vizsgázók, a délelõttiek legalábbis és ebédidõ lett... Itt volt melegétel, lementünk az ebédlõbe. Hangulatos hely (mint az egész épület is), boltíves, tágas, fehérre meszelt, tiszta, rendezett... Az ebédlõ még elég üres volt ekkor, hátul a tanárok asztalánál votl csak pár helyi kolléga, tanárnõk. Az egyik olyan asztalhoz ültünk le, ahol volt három szabad hely. Szemben a helyi kollégák, három hölgy. Egy nagyon-nagyon magas, aki mint kiderült, tornatanárnõ, egy alacsony fiatal nagyon vidám hölgy és egy középkorú tanrnõ. A kaja jó volt – semmi különös, egyszerûen csak finom és laktató. Utána a helyi Kormányhivatali megbízott, aki reggel is hozta a tételeket és a papírokat, mutatta meg Neumann tablóját, diplomáját, és mesélt a helyrõl., Sokat lehet, több mint száz éves, az evangélikus egyház tartja fenn, nagy múltú intézmény és sok nagyon híres tanítványa van.
Délután az elsõ vizsgázó azzal lepett meg, hogy miután húzott, megkérdzete, nem kell-e még egyszer másik tételt is húznia. Mit mondjak, alaposan felkészült, ismeri a vizsga körülméyneit rendesen... Aztán negyedóra múlva máris felelni akart... Nem hagytuk, a rend az rend, várja ki a sorát, meg kell lennie a fél óra felkészülésnek. Nem tudom, miért volt ez a stílusa, lehet hogy ezzel akarta az idegességét lelpezni?
Délután pontosan annyi volt a vizsgázó, mint délelõtt, ketten ugyanis nem jötek el, így arányosan nyolc-nyolc fõ volt. Két leány is volt délután és isten bizony nem a hímsovinizmus mondatja, de õk voltak a leggyengébbek. Az elsõ még csak-csak, de a második, aki egy erõsen reál, mûszaki tételt húzott (processzorok), elég nagy bajban volt azzal, hogy mit is mondjon... Aztán csak sikerült a tételérõl is, de sikerült érdekeseket is, például azt, hogy „Az órajel a processzor máretét mutatja meg” Ami ha nagyon akarom igaz is, persze erõsen átvitt értelemben.
Miután már nem volt több vizsgára váró diák késõ délután, miután már biztosra lehetett venni hogy az a két vizsgázó nem fog eljönni, akkor nekiálltunk a papírmunkának, akkor lejött megint hozzánk (az alagsori számtech teremben volt a vizsga) a helyi Kormánymegbízott kolléga, elbeszélgettünk, és szabályosan ahogy kell, negyed hatkor ujabb vizsgázók hijján a vizsgabizotság befejezettnek nyilvánította a mûködését és hazaindultunk...
Szólj hozzá!
Címkék: érettségi szint emelt gimnázium szóbeli vizsgáztató Evangélikus Fasori inforlatika kérdezõ
Prometheus
2012.06.08. 04:56 kdorozs
(#2173) 2012. június 07., csütörtök
Prométheus: ilyen szart már régen láttam moziban, jó pénzért! :(
Az Alien egy gondolatszegény utánzata... Életszerûtlen filozofálgatás rémfilmbe illõ, de éppen a túlzás jellege miatt ingább groteszk semmint hiteles ijesztgetésekkel váltakozva, persze profi technikai eszközökkel – nagyjábó ez a rövid szummázata ennek a vacaknak!
Orsi vetette fel még a hétvégén, hogy menjünk moziba. Az idõpont miatt és mert nekem tetszett amit mutattak róla, végül is a Prometheus lett az amit megnéztünk a Lurdy-ban...
3D-snek mondják, de nagyjából annyira az mint gyerekkorunk kifestõkönyvei, azaz gyakorlatilag a bevezetõ képsorokat leszámítva semennyire. Ettõl persze még lehetne ütös film, ha lenne benne ütõs ötlet. Na az nincs benne...
Nyomokban sem!
Az elsõ képen egy fura viaszfickó megeszik egy kisdoboz pecacsali giliszát mire szilvalekvár üt ki a bõrn, fájdalmasan szétszakad a pasi és leesik a zuhazag aljába miközben egy bazi nagy púderosdoboz eldübörög felfeé a fene tudja hova... A következõ képen valahol Skóciában barlangrajzokat találnak ahol pálcikaemberek gombochalmoknak integetnek, na ez persze azt jelenti hogy földönkívüliek meghívtak minket... Daniken pedig sûtûn bólogat... A következõ képek egy megagiga (persze dübörgõs – miért kell dübörögnie mindennek ami kurva nagy és a világûrben repül?) ûrhajón egy szépfiú magányosan kóborol és hibernált mégszebbfoukat és -lányaokat felügyel, akik mentem ébredeznek és persze befigyel kis bukk (ilyen a NagyKékEmberekben is volt de ott ennyivel hitelesebben – persze ki tudja mi a hiteles, elég kevés ember ébredhetett tõbbéves hibernávióból eddig). Aztán leszállás, zord kötnyezet óriási izé olyan kulolaféle, és megkezdõdik a tipródás, a holvannakazidegeneknincseveszélyjajdekiváncsifelfedezõkvagyunk sorban amíg el nem jön a perc hogy csúnya nyálkás izék szörnyû dolgot csináljanak. Kis szex, utalás szerûen, persze mi a fenének nem világos, aztán világos lesz hiszen az egyik nyálkásrémesfúdecsúnya teherbeejt valakit aki persze kivágja a saját hasából :( Na, mintha eredetesiég lenne – de aztán nem is, megint a megszokott ijesztgetés, verekedõs óriásember, letépett fejû android, kamikáze ûrhajó...
A forgatókönyv író megnézte az Alien filmeket – mostanra elég sokat csináltak ilyet – aztán lenyomott pár kupicával és gondolom egylendületbõl megírta hogy a hõsürhajósnyereségvágybólmegmentiazemeberiséget miként lenne kihozható más ötleteibõl, a rendelkezésre álló technikával. Az van: másnak elhasznált ötlete meg bérelhetõ technika. Ez azonban kevés egy olyan filmhez amibõl hasznot akarnak... Ebben a filmben semmi sem eredeti. Az alapötlet hogy távoli bolygón rábukkanak valamire ami nyáls fgakkal rendelkezik, csak villogó fényben látni és megesz minket, mára eléggé elcsépelt. Az sem valami eredeti hogy sokezerévvel ezelõtt távolról jött idegenek csináltak meg minket, na abban vannak eltérések a egyes lázálmok szerint „csak” szociokultúrálisan, mások szerint fizikailag, itt a forgatókönyv az utóbbi felé húzott... Az sem eredeti hogy a nagy hatalmas mega giga ûrhajó dübörögve húz egy messzi-messzi bolygó felé ami földszerû... Olyan is volt már, hogy a hibernált állapotbõl felébrednek a zûrhajósok és egyike másika nagyon negyvenrablós figura az alibabából... Olyat is, hogy az emberek között téblábol egy teljesen emberszerû robot, na ez hol jó hol istenverése módon rossz, a Prométheus-ra jellemzõ hogy itt a forgatókönyvíró maga se tudta melyiket válassza – mindkettõ lett végül is. A rém aki beköltözik szegén yúrhajósba és belölrõl eszi meg, na ez végképp nem eredeti...
Az egész filmben semmi eredeti nincs, a technika remek, a történet egy fércmû, egy mindenhonnan összelopkodott vacak, az állandó moralizálás groteszk, ehhez képest a film hosszú, még az olykor egészen jó képek sem viszik el a történetet. Egészében ellenjavalt, kár kidobni a mozihegyre a pénzt!
Szólj hozzá!
Címkék: film rossz Lurdy Prométheus
Emeltszint, Csonka...
2012.06.07. 18:08 kdorozs
(#2171) 2012. június 07., csütörtök
A Csonka, itt volt ma vizsga...
Reggel korán még megcsináltam a pénteki szakkmai szóbeli beosztást. DT táblázata kincset ért, annak alapján sokkal egyszerûbb volt, mint alapjaiból kigondolva megcsinálni. Még így is volt benne azért spekulálni való bár a pénteki csoport, a 14.A elsõ fele viszonylag szabályos és hárommal osztható látszámú. Elõbbi azt jelenti, hogy nincs olyan az osztály idesorolt tanulói közül aki év végén megbukott (a listát még március végén kell összeállítani, az meg hogy hányan jutnak el ide, május elején derül ki) az utóbbi meg azt, hogy mindenki teljes vizsgás azaz mint az öt szóbelit is tartalmazó követelménymodul (aki ezt a szót kitalálta díjat érdemelne) elõttük áll.
A szokott idõben indultam, de ma öltöny, feér ing, nyakkendõ... Az elõzõ napok hûvösebbek voltak, most melegedést ígért – mikorra is ha nem akkorra amikor puccban parádéban kel dolgozni. Kocsival mentem, mert ma a szigetszentmiklósi Csonkában kell lennem, emelt szintû informatika szóbeli bizottsági tagként. Biztosan másként is lehet, de kocsival a legkényelmesebb kijutni. És a leggyorsabb is. (Na, ez azért nem bizonyult ennyire egyszerûnek.)
Reggel bementem mág a suliba: a mai technikusi vizsgára már tegnap megvolt mindne. Mónika tegnap az tegnapi vizsgára kitett a zöld táblára egy lapot, ezt tegnap lecseréltem, de ügyelve hogy Calibtivel, nagyjából olyan tipográfiával legyen – sikerülhetett, mert ma reggel kérdi, én voltam-e vagy neki hagy ki az emlékezete :) Lenyomtattam a megcsinált táblázatot és megcsináltam a hétfõit: egy minta ismétláéssel majd a táblázat visszahajtogatásával egészen egyszerû feladattá redukálható – ha nem néztem el semmit, és remélem hogy nem...
Pár perccel hét után indultam. Az útvonaltervezõ szerint 20 perc az út a Fáy-ból a Csonkába. Hát: az útvonaltervezõ meglehetõesn optimista. A fogalom már a Rákóczi hídnál sem volt gyenge, és végig kifelé a Csepel szigenten le délnyugatra is erõs volt habár ez hagyján a befelé lépésben (!) araszoló kocsisorhoz képest. (Milyen lehet nap mint nap így bejárni dolgozni?) Az elsõ zavarbaejtõ pillanat az volt, amikor Szigetszentmiklós helyett azt hiszem Szigethalmon találtam magam, de ismételten beütve a megbízólevélen is szereplõ címet, csak ugyanoda igyekezett irányítani Marcelle. OK, gondoltam, õ tudja – habár ekkorra már háromnegyed nyolc volt – tehát az a 20 perc igazáb csak vicceskedés lehetett az útvonaltervezõtõl. Aztán egy vasúti (vagy HÁV?) sínen áthajtva határozottan balra fordulni rendelte Marcelle – igenám, de ott egy egyirányú utca nézett velem szembenm ráadásul a rossz végérõl... Ekkro tekeregtem egy sor, végük amennyire lehet közel menve egy fitnesz hely parkolójában hagytam Mirát, és gondoltam a hadmûvelet megközelítési szakasza utolsó eleme a terepmunka – keressük meg. Egy szép nagy tábl amutatta is: jobbra, nosza, megvolt az újépítésû vagy hasonló tömb (WEB lapjuk szépen montázsolt iskolaképérõl mintha ez lett volna ismerõs). Egykettõr emeg is találtam – a körzeti orvosi rendelõt :( Az elsõ járókelõ akit megkérdeztem persze nem helyi volt, a másdik egy fiatalember meg nem tudom hiva valósi – de õ is a Csonkába iygekezett... Olyan öt perc séta után meg is találtam a mezõk kellõs közepén az iskolát...
A vizsgaterem...
A Csonka területe valóban hatalmas... Valami 50 éves jubilleumi táblát is láttam: ez és az épület egyes részei (majd mindegyik) arra utal, hogy az ötvenes években építették, olyan helyre ahol sok a hely, tágasnak és a tervezõ magabiztos volt – amit alkotott, nem feltétlenül szép de legalább kétségei nem voltak hogy az...
A portán megállítottak, udvariasan de határozottan kédezték el, mit akarok majd felszóltak telefonon és mivel a kérdésre, hogy jártam-e már itt, nemleges volt a válasz, a portán ügyelõ diák elkísért a tanáriba... Itt elõbb az iskola Igazgatónõjével találkoztam, azután a rendszergazdával, aki egy harmincas forma fiatalember, õ a Kormányhivatal megbízottja. A szóbeli érettségi informatikából egy tágas napos :( teremben volt, ami történelem kabinet, az egyik falról beszédet tartva, önelégült beképzeltséggel néz le Rákosi Mátyás, felette egy baszott nagy veres csillag a Magyar Néphadsereg tiszhelyettesképzõje tobortó plakátja, afelett meg pirospozsgás parasztlegény ölelget egy hasonlóan majd kicsattanó becses-formás parasztlányt akik, innen messzirõl nem világos, agitálnak, gabonát vetnek vagy szeretkezni készülnek (bár ehhez kissé túlöltözöttek, lehet hogy ilyen a szocialista elõjáték?)... Szóval történelem terem :)
Aztán jöttek sorjában a felelõk. A bizottság három fõs, az elnök most elnök elõször, kérdez sokat, szerencsére a másik tag kolléga amúgy másutt és máskor mindig elnök azaz nem csak tudja a válaszokat de szereti megmondani is :) A dolog tehát gördülékenyen megy...
Az elsõ felelõ a háttértárakról beszélt, egész jól – bár fontos részletekre kategorikusan válaszolt: „Nem tudom”. A második felelõ az OSzK-ról majdnem mindne tudott, fura hogy éppen azt nem, hogy az hol van (haj, és a kötelespéldány fogalma sem mondott neki semmit) A harmadik a két beosztott leányzó egyike. Nagyon megszeppent... A feleletébõl kiviláglik, hogy számára semmi sincs ami nem Microsoft Windows. Ez azért emelt szinten elég izé... (Az elnök kollégának nagyon tetszett a kollegina, sokat elbeszélgettek, és jól válaszolt – az elnöklõ kolléga a saját kérdéseire...) Az ötödik egy fiatalamber, majdnem hogy olvassa a feleletét – OK, hiszen õ írta le a felkészülés során... Elég sok mindent nem tudott, a kommunikatív (kötözködõ?) kérdéseimre nem nagyon tudott válaszolni. (Az elõtte levõ kis hölgy meg csak mosolyogni, válaszolni alig...)
A vizsgáztatás során váltakozik, amikor hirtelen nagyon sok lesz a tennivaló és amikor semmi de egyáltalán semmi tennivaló nincs. Emelt szint: itt a diákokat, a vizsgázókat az Oktatási Hivatlal (most már Kormányhivatal Oktatási Fõosztályának hívják – ezen átnevezésnek átszervezésnek ugyan mi értelme volt azon kívül, hogy aki az átszervezést elrendelte, csinált egyáltalán valamit?) szóval a Hivalat értesíti õket ki és idõre jönnek. Már aki eljön, gyakori ugyanis, hogy abban az esetben, ha a gyakorlati nagyon rosszul sikerül, a szóbelire a vizsgázó már el sem jön. Van aztán, amikor erõs késéssel esik be bár a gyakoribb az, hogy egy, másfél órával elõbb itt vannak... Ilyen ma is volt.
A behívó lista szerint tizennyolc vizsgázó lett volna erre a napra – tizenhárman jöttel el végül is. Egészében szép feleleteket adtak, ha általánosságban valami megállapítható a feleletekbõl akkor az két dolog. Ez az egyik: aki idáig eljut az felkészül, és nem az a kérdés, meg lesz-e a10%-a hanem az hogy mennyivel lesz a maximum alatt, ha ugyan alatta lesz, tegnap is akadt felelet ami maximális pontszámot érdemelt. Ennél is elgondolkodtatóbb, hogy ez a tizenhárom diák, akikkel tegnap találkoztunk, százszázalékosan Windows környezetben és grafikus felületen szocializált: az egyik legjobb feleletben kellett, lehetett kitárni a szöveges felületre, de ez alig ment a diáknak. Az pedig, hogy ami a Microsoft köryezetben természetes (de egy Linux-ban nem), például a fájl neve kiterjesztése, például az állományok futtathatósága, még a jóknak is csak ködös tananyag. Azt mondtam két dolog: a harmadik nem általánosítható: a tételek pár évvel ezelõtti technikai színvonalat tükröznek – gondolom a frissítés oénz kérdése lenne – amit a diákok nehezen abszolválnak: a metakeresõre vagy a levelezõ listára gondolok. Megtanulják, de napi szinten tapasztalat ehhez nem kapcsolódik nekik, nem átélt dolgo ez számukra. Hanem amikor az okostelefonra telepíthetõ alkalmazásokról vagy a torrentt-tel való fájl cserérõl vagy a skype-ról esik szó, ez még annak is ment, akinek fogalma sem volt arról például, hogy mi az a plug-in, hogy milyen biztonsági beállításokat lehet, érdemes mondjuk egy Google Chrome-ban megtenni...
Egy hosszabb ebédszünet után a dlutáni feleletekkel olyan fél ötre lement a vizsga. Eztuán jött a papírmunka ami sokkal-sokkal fontosabb mint elsõre tûnik, az egyik kolléga ugyanis elmesélte hogy pár éve feljelentéssig ment el egy olyan vizsgázó, aki nem jelent meg a vizsgabizottság szerint – de megjelent a diák szerint és éppen az adminisztráció volt alkalmas arra, hogy hitelt érdemlõen bizonyítani lehessen, a vizsgázó csak bepróbálkozott ezzel, el vizsgázni ténylegesen nem is ment!
Miután leadtuk a papírokat – a Csonkában aznap csak egyetlen emelt szintû vizsgabizottság mûködött, a mienk – hazaindultunk, az egyik kollága a suli elõtt parkolt – ez, ismerve a viszonyokat, azt hogy egy majdnem földút, zsékutca visz a suli elé a HÉV töltések mentén, nem is egyszerû feladat – a másik kollága meg én kisétáltunk oda ahol a saját kocsinkat haygtuk, aztán irány haza. Azaz a sulis, itt még a pétneki vizsga, a sulibeli szakmai vizsga elõtt pár dolgot meg kellett csinálmi, aztán sietés haza, mert este nyolcra Orsival mozi volt...
Szólj hozzá!
Címkék: érettségi csepel jános szint emelt szakközépiskola tétel szóbeli csonka felel húz
Szigorlat
2012.06.04. 04:39 kdorozs
(#2170) 2012. június 02., szombat
Szigorlat, másodév: az elõírt beugrót készítik a diákok, Word, Excel, Acces és PowerPoint feladat (ez volt a Fõiskola elõírása, konkrétan ezek a programok, nem szövegszerkesztés, táblázatkezelés, adatbázis-kezelés és prezentáció kezelése... :()
Budavári Iskola, itt volt a szigorlat szombaton a másodéveseknek...
Szombaton volt a másodévesek szigorlata. Ez a sorban a második nekik, elsõ év végén is van egy – de ott nincs informatika... Itt azonban az egyik tárgy az informatika! :) A mostani évfolyam nagyon kicsi, tizennégyen vannak, ebbõl hárman nem jöttek beugrót írni sem, így még tartalék feladatom is volt, lett volna: éppen tizennégyet készítettem össze. A nyelvlaborban dolgoztunk, mivel kivetítõ meg tábla ehhez nem kell és mert ott a „legfrissebbek” a gépek, a hely ideális volt.
Az eredmények vegyesek...
Persze kevesen voltak, nem reprezentatív, de talán megfontolásra érdemesek a tapasztalatok... A legfontosabb: az adatbázis-kezelést kivétel nélkül grafikus rácson akarják csinálni pedig ezt még középiskolás szinten sem szeretem, fõiskolás tananyagban meg egyértelmûen az SQL-nek kellene dominálnia. Aztán: sokat gyakoroltuk, de ezek szerint nem eleget, még az elvárható középiskolás szintet sem ütötte meg egyik-másik megoldás adatbázis-kezelésbõl. Pedig ebbõl elég sok órájuk van, nem tudom mit kellene másként csinálni, hogy ez rutinszerûen menjen nekik... Ketten csináljuk, nem tudom a kolléga hogyan: én az elõírt (!) elmélet után gyakorlatokkal, azza SQL parancsok készítésével, futtatásával, javításával. Erõs meggyõzõdésem, hogy másként nem lehet... És az is, hogy ez talán a most a beugrón feldolgozott témakörök legfontosabbika, és sajnos azt mutatják az eredmények, hogy ezen még van mit erõsíteni... Kellene, hiszen ha informatikusok lesznek és könyvtárosok, ezt a résztémát nagyon alaposan fel kellene dolgozni. Az eredmények sajnos azt mutatják, hogy itt bõven van mit erõsiteni: azt hiszem, hogy oktatói oldalról is.
A másik tapasztalat az volt, hogy akad, aki egészen egyszerûen semmilyen szintet nem üt meg! Sajnos (?) akad, akinek nem az SQL elvontsága a gond – hanem az, hogy gépet kell használnia... Mintha soha sem látott volna irodai programot! Az Access-t elindítani alig tudta egyikük, persze hogy ezek után sok eredménye a munkájának nem volt. Még negatívabb tapasztalat, hogy az adatbázis-kezelõnél jóval elterjedtebb, népszerûbb és ezért azt hittem, közismertebb programmal, a táblázatkezeléssel is akadtak komoly gondok. Egyikük Excel-ben két cella tartalmának összeadására kereste a függvényvarázslóban a megoldást, amit azzal tetézett utána, hogy TXT-ben simán elmentette a... A mit is? Végül is a semmit :( Ezen a szinten azért ezt már nem kéne...
Ezzel még kevésbé tudom, mit is lehet kezdeni, nincs ugyanis olyan tantárgy, aminek keretben, betartva a tantárgyi programokat betû szerint, ezeket gyakoroltatni lehetne. Talán egy ilyen tárgy bevezetése lehet, értelmes dolog lehetne, ha már a szigorlatra követelmény. hogy a könyvtár-informatikusok a gépet irodai alkalmazások tekintetében tudják kezelni (a beugró alapértelmezésben ezt mérné). Korábban mikor a SzÁMALK-ban tanítottam ott láttam, hogy ezt úgy hidalták át, hogy egy „ECDL kompetenciák” nevû tárgy keretében iylesmit oktattak.
Az egésznek (beugró, feladatok, irodai alkalmazások gyakoroltatása és számonkérése) persze semmi értelme, célja ha feltesszük azt, hogy érettségivel jönnek a hallgatók. Ez a felsõoktatásban persze eléggé valószínû :). Szintén: nem kell ilyen alaptárgy, ha feltehetõ az, hogy informatikából érettségiztek a hallgatók. Ez azonban még a fiatalabb korosztálynál sem valószínû mert ide alapvetõen a humán beállítottságuak jönnek, õk pedig jellemzõen nem választanak ilyen reál tantárgyat ötödik tárgynak az érettségin. 2016-tól persze kiszorul az informatika a mostani ötödik tárgy pozícióból szakközépiskolákban a hatodik helyre (hiszen mint tudjuk felesleges tárgy, hiszen a csángó gyerekek ügyesen kezelik a mobiltelefonjaikat), ami még tovább erõsíti azt a tendenciát, hogy fõiskolán kell számon kérni – a beugró erre van – olyasmit, ami tipikusan középiskolai tananyag kellene, hogy legyen...
A többiek dolgozata megvolt, ott volt. Kicsit egysíkú a fentebbi merengésem, berzenkedésem. Alapvetõen a bajokról és a gyengeségekrõl esik szó, pedig nem ez a többség, szerencsére. A hallgatók többsége szépen vette az akadályt, ami a beugrót illeti. Úgyhogy következett a szóbeli, ez a Budavári Iskolában volt, most a kémia nagyelõadót kaptam, másodmagammal. Kicsit véletlenszerû volt amint a hallgatók tételt húztak, emiatt voltak üresjáratok de végül is mindegy mert kevesen voltak. A feleletek egy része, majdnem a kétharmada egészen szépen kimunkált volt. Akadt viszont akik ötleteléssel, rokonértelmû szavakkal akarták a tételes tananyag részeit pótolni :( Ahogy ígértem is, én nem szóltam bele – egy hallgatónõ nagyon akarta volna, persze: ha a felelõ nem tud semmit, jól jön ha állandóan visszakérdez a vizsgáztató felé hogy ez meg az jó-e... Eszem ágában sem volt és nem is lesz soha ilyenre reagálni, a vizsgán beszéljen csak az, aki vizsgázik. Amit tud, elmondja, amit nem mond el nem tud, mi a csudának vallatni...? Végül is nem lett kivágva senki – ez nem tudom jó-e, mert hát kicsit, valami egészen kicsit azért illene tanulni... Sajnos, akad mindne alkalommal egy-két hallgató vagy hallgatónõ, aki szerint nem is, és most is volt ilyen... Nem sanyargatni akarja az ember õket – de hát milyen már, hogy valakinek diplomája van, ráadásul abban szerepel, hogy informatikus – és a táblázatkezelõrõl azt sem tudja, eszik-e vagy isszák...
Egészében szép feleletek voltak és megvolt az ez évi szigorlat is. Koradélután, nem sokkal dél után megvolt az eredményhirdetés is, azután a hallgatók elmentek, még kis papírmunka volt, aztán én is elköszöntem és jöttem... Odafelé csináltam képeket a Deák téren, visszafelé meg örültem hogy lejutottam: a Várban valami rendezvny volt, elképesztõ volt a tömeg és lefelé a kisbuszba alig fértem be. Három, angolul beszéló alig huszonéves csajjal szorongtunk az ajtó szegletében, õk bezzeg a városnézésrõl fecsegtek... Nekem az járt a fejemben, miként zárom le Erika csoportjait, ha nem jön és ha jön na akkor hogyan... :(
keleteurópa... Kisbetûvel :(
Szólj hozzá!
Címkék: vizsga iskola excel word szigorlat beugró másodév Budavári Powerpoint EJF Acces
Nemzeti Összetartozás Napja
2012.06.02. 15:17 kdorozs
(#2169) 2012. június 01., péntek
2010-ben tette az Országgyûlés törvénnyel június negyedikét a Nemzeti Összetartozás napjává. Ebbõl az alkalomból a fenntartó, a Fõvárosi Önkormányzat pénteken délelõtt ünnepélyt szervezett amire invitálták az iskolákat, minket is. A meghívó levélben szerepelt, hogy szalagot is vigyünk, hát vittünk...
Vagy két méter széles nemzetiszín szalagot vett Erzsike még a hét közepén, csütörtökön pedig Mónika volt szíves és a közeli virágárudában feliratoztatta... Két legényemet rendeltem ki erre, két olyan tanulót aki nem fog hülyéskedni (túl sokat). Lelkükre kötöttem az ünneplõt, hát a sötét szövetnadrág világos ing stimmelt, nyakkendõjük már nem volt (azt kaptak erre az alkalomra tõlem, meg is kellett kössem mert azt õk nem tudják). Végül is egészen ünnepélyesre sikeredett a kinézetük..
Mónika még csütörtökön a helyettesi irodában a kész, a feliratozott szalagunkkal...
Két órám (egy nulladikkal ami helyettesítés, valószínûleg ami ebben a formában éppen aznap utoljára mert Erika jön vissza), a második órát kicsit korábban abba is kellett hagyjam hogy idõben odaérjünk. Mint kiderült, ez felesleges volt, de hát ki tudta, hogy a tíz órai kezdés negyed tizenegyet jelent? Meleg volt az idõ, de borult és kora reggel szakadt is az esõ mint ha dézsából öntötték volna, ernyõt vittünk – ezt is feleslegesen. Kicsit elkéstünk, pár perccel de ezek szerint nem is: az ünnepély csak kicsivel negyed tizenegy után kezdõdött
A Fõpolgármesteri Hivatal, egyszerûbben a Városháza...
Ez a kép már a Városháza kettes udvarán készült: a srácokat, a megjelent iskolák képviselõit szépen sorba állították... Balról Hoffmann Roland, középen a hölgy a városháza alkalmazottja, jobbról pedig Recskó Krisztián... A városházi hölgytõl kaptunk egy bazi nagy gémkacsot arra, hogy a szalagot majd a kopjafára lehessen tûzni..
Egészében az ünnepély egészen szokványos volt. Egy középiskolás korú fiú meg lány volt aki az összekötõ szöveget olvasta, mondta – nem láttam a részleteket abból a távolságból, azt hiszem, hogy középiskolások lehettek – elõtte (ez van a fenti képen is) a jelenlevõ iskolák tanulóit szépen sorba állították. Két hölgy a Városházáról kommendálta a fiatalokat, az egyikük egy várandós fiatalasszony van a fenti képen...
Csomós Miklós (azt hiszem, Fõpolgármester-helyettes a pontos titulusa) mondta a megnyitó szavak utáni beszédet. Semmi különös, rövid és egyszerû beszéd, egy iskolai ünnepélyen is illik érdekesebbet tartani, ez most elég egyszerû volt. Természetesen egy politikustól sok aktuálpolitikai megjegyzéssel tûzdelt beszéd várható, ez is olyan volt... Nem biztos hogy ez szerencsés, hiszen az emléknap elvileg pártállástól függetlenül minden magyar ünnepe, nem szerencsés ebbe aktuálpolitikát, ráadásul egy vagy több de nem valamennyi párt által elfogadható dolgokat belekeverni... Az emléknapot létrehozó törvény szövege azt sugallja, hogy ez akár pártállástól független ünnep is lehetne... Lenne, vagy lehetne... Mindegy, ez szerencsére :) nem az én gondom... Szóval a beszéd megvolt, azután valami ceremónia következett a Nemzeti Összetartozás kenyerével – ezt nem egészen értettem, de a képen sikerült elkapnom – utána Csomós úr kötötte fel az elsõ szalagot, majd miközben folyamatosan olvasták (ABC rendbe) a jelenlevõ iskolák neveit, az iskolák képviselõi sorra feltûzték, elõbb még a kopjafára, de mert ott nem maradt hely, utóbb már a mellette levõ fa térelválasztó elemre a szalagjaikat... Az idõ közben kiderült – ennek módfelett tudtunk örülni mert ugyanez zuhogó esõben kevéssé lett volna élvezetes – de nagyon erõs szél támadt... Tépte cibálta a zászlókat, szalagokat...
Az ünnepi beszéd után átadásra került a Nemzeti Összetartozás Kenyere.
A Nemzeti Összetartozás Kenyerének átadása után...
A szalag feltûzése, sajnos ennél jobb képet nem tudtam csinálni róla, amint Hoffmann Roland és Recskó Krisztián feltûzi az Iskola szalagját.
Ezután egy ünnepi mûsor volt: Kodály gyûjtésébõl népdalok a kórus elõadásában,
Ezt követte az ünnepi mûsor. Kodály darabokat adott elõ az énekkar, verset szavaltak, népi tánc volt – egészében szép mûsor volt, csak kicsit hosszú. Elég fárasztó volt a végére az álldogálás, de egyszer csak elhangzott a mondat, amivel a mûsorvezetõ invitálta a jelenlevõket, menjünk át az egyes udvarra ahol megtörténik a Nemzeti Összetartozás Fájának az elültetése. Na, a jelenlevõk háromnegyede egész egyszerûen elment... Az ünnepség végén szót váltottam Kiss Csabával, pár hónapja õ a szakreferensünk a Fõvárosnál, õ tessékelt át az egyes udvarra, mit lehetett tenni...
Részlet az Ünnepi mûsorból
Megérte, mert nem tartott sokáig. Itt már gyakorlatilag csak a másik rendezvény (határon túli magyar anyanyelvû diákok látogatása) résztvevõi mentek el. Mondjuk elég mókás volt ez a faültetés... Télleg nem akarok pikírt lenni, de nem hiszem, hogy ezt másként nem lehetett volna... Egy kis fácskát egy sok éve ott levõ kis fácskát körbeástak elõtte, egy kupac földet meg lapátokat odakészítettek: aztán a fotósnak, filmesnek számára kettõt-kettõt kiválasztottak, fiút lányt az egyes határontúli iskolák küldöttségébõl, lapátot kaptak a kezükbe és – betemették a korábban ásott kis gödröt a fa körül, na ennyi volt a Nemzeti Összetartozás Fájának elültetése... Nem is ültettek semmit... :)
OK, ne legyek telhetetlen, végül is egészében szép ünnepély volt. A Budapest portálon is írnak errõl itt, persze nem mint én, alulnézetben...
Szólj hozzá!
Címkék: napja összetartozás Nemzeti
Kompetenciamérés
2012.06.01. 14:35 kdorozs
(#2168) 2012. május 30., szerda
Jó ideje a tanév végén van az Országos Kompetenciamérés (így, nagybetûkkel hiszen tulajdonnévrõl van szó). (Részletesebben errõl a http://www.oh.gov.hu/kompetenciameres-6-8-10/orszagos-kompetenciameres lapon, ez ahogy látom egészen szépen és rendszerezetten összefoglalja, errõl tehát nekem igazán felesleges egy szót is írnom. És tényleg jó ideje van, az idézett címen levõ lapról tudom, hogy 2001 óta...) Kora tavasszal kell, lehet az OH lapján (dari – honnan a név vajon? :)) WEB-es felületen feljelentkezni a tavaszi érettségi idõszakra emelt szintre javító tanárnak, kérdezõ tanárnak – és az Országos Kompetenciamérésben való részvételre, úgynevezett minõségbiztosítási feladatokra.
A feladat is magyarázatot kíván, szerintem van benne némi eufemizmus. Ez ugyanis simán ellenõri tevékenység, csak a kor szelleme ami ilyen kacifántos nevet ragaszt rá. Egészen egyszerûen az a dolga a minõségbiztosítónak, hogy az adott iskolában ellenõrizze a kompetenciamérés elõkészítésének szabályosságát és legalább ennyire fontos tevékenységként a mérés lebonyolítása felett is õrködni kell: egészen egyszerûen azon, hogy a helyiek ne csaljanak!
A kompetenciamérés – a beidézett lap, amit persze nem olvastam végig, valószínûleg leírja ezt is – az iskolát is minõsíti. Elvileg azt mutatja, mutathatja ki, hogy az adott iskolában mennyi a pedagógiai hozzáadott érték, egyszerûen: az iskola milyen jó munkát végez. Persze azt, hogy ezen a mérésen a diákok milyen jól szerepelnek, azt elég sok minden befolyásolhatja. Mivel a jó eredmény ebben az esetben legalább annyira az iskola érdeke is mint a diáké (talán ebben az esetben inkább az iskoláé), ezért persze befolyásolhatja az, ha az iskola „hátszelet” fúj a diákoknak – na a minõségbiztosító éppen arra van, hogy ez ne lehessen a megengedettnél, azaz a megfelelõ feltételek biztosításán túlmenõnél több. A jó eredmény azután függ attól, mennyit tanult a gyerek. Ez nem tiltott: az iskolák készítenek erre, a korábbi kompetenciamérés feladataival tréningeztetve a mérésben részt vevõket, azt hiszem érdemben nagyon is javítható az eredmény. Ez a mérés elvével talán szembe megy, de hát nem tilos, miért ne alkalmazza az iskola. Aztán fontos befolyásoló tényezõ még a gyerek maga: mennyire okos, mennyire szorgalmas, na ezeket meg a családi háttér determinálja (legalábbis fontos meghatározó tényezõ, ha nem is kizárólagos). A mérés kitalálói nem voltak buták, a diákoknak ki kell egy ilyen ívet is tölteni, olyat ami a családi szociális, kulturális hátteret méri fel. Ezt a szülõvel teszik: ez a családi hátteret méri fel. A dolog roppan veszélyes területre, a személyes sõt a különleges adatok területére téved. A diákok egy része erõs hõzöngéssel és ellenkezéssel fogadja amikor elolvassa, ez érthetõ – amint hogy az is hogy a mérés kitalálói nem ugyanazt a teljesítményt várják egy ingerszegény, alacsony szociális státuszú családban nevelkedõ diáktól mint attól, akinek a családja tehetõs, akinek sok mindent, a legfontosabbat is megadhatnak, a szeretõ családi közeget – ámbár hogy e legutóbbit miként lehet mérni arra fogalmam sincs.
Ennyi az általános szöveg. A konkrétumok érdekesebbek :) A korábbi években voltam már ilyen minõségbiztosítási feladaton. Ahogy a korábbi blog bejegyzéseken keresgélek: 2011-ben azaz tavaly nem volt ilyenem, Osnabrück-ben voltam, elõtte 2010-ben a Sztrényi József Szakközépiskola és Szakiskola Monoron [errõl bõvebben itt: http://kdorozs.blogol.hu/?perm=3232977], 2009-ben a Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium Budapesten a József Attila lakótelepen, azaz a szomszédban [errõl meg bõvebben itt: http://kdorozs.blogol.hu/?perm=2504653]. 2008-ban pedig a Puskás Tivadar Távközlési Technikum Budapesten, ez is a kilencedik kerületben van [errõl pedig itt bõvebben: http://kdorozs.blogol.hu/?perm=1674124]. Korábban meg semmi, legalábbis nyoma nincs a feljegyzések között, és nem is emlékszem rá...
Ebben az évben a SzERSA Oktatási központ volt az a hely, ahol ilyen feladatom volt. A hely közeli, azt hiszem Soroksári út 75 vagy ilyesmi... A cím nem volt ismerõs, de a dolgot nem volt idõm közelebbrõl is szemügyre venni: a papírokat valamikor még május elején kaptam meg, a kompetenciamérés meg május legvégén volt. Szokás szerint az utolsó (lehetséges) napon, a mérés elõtt való napon hívtam a megadott telefonszámot, a mérési helyszín kontakt telefonszámát, ami egy most mobil volt. Egy hölgy vette fel és az udvarias kérdésemre: „Zavarhatom most?” furcsa választ adott: „Az attól függ, mivel”... Ezek szerint hívogatják hülyeségekkel, de hát így jár ha a magántelefonját adja meg... Szóval a bejelentkezés megtörtént és az elsõ érdekes élmény is megvolt: a hölgy legalább kétszer elmondta, hogy ráérek nyolcra menni. Ezt nem értettem (de nem kérdeztem rá), mivel a kiadott, a minõségbiztosítóknak szánt útmutató egészen világosan háromnegyed órával a mérés megkezdése elõtt, azaz negyed nyolckor rendeli megjelenni a helyszínen... Azt sem egészen értettem, hogy a hölgy miért kérdi, hogy egész végig ott akarok-e maradni (naná, hiszen ez a dolgom!)... Ebben maradtunk...
És eljött a nagy nap. A 24-essel elmentem a végállomásig majd mint majdnem 20 évvel ezelõtt egy héten több napon is, a tanévben mnden héten több napon is, elindultam kifelé a Soroksári út mentén... Ez nem a világ közebe, vagy azt is szokás mondani ez olyan városrész amit a Jóisten nem jókedvvel teremtett: gyárak, raktárépületek álltak itt – amíg volt ipar aminek ezek kellettek... A foghijjakat persze itt-ott érdekes „protézisek” egészítik ki, annyira ifegenül állnak a külvárosi környezetben amenyire csak idegen lehet egy új építésú tömb egy ószicialista lepukkant környezetben: ilyen a Baumax vagy még kicsit bentebb a Tesco új tömbje de egészében elég szomorkás, lepukkant környék. Az iskola épülete semmit sem változott... Valamikro ezt eredetileg is iskolaépületnek csináltál – de mennyire más kor is volt, akármennyit is szidjuk az, amikor nem plázákat meg bankfiókokat építettek, hanem iskolákat, akármilyen demagógnak is hangzik ez.
Negyed nyolcra sõt kicsit korábban is, ott voltam. Átmászva (sz szerint) a HÁV síneken és a soroksári úton, a szemben levõ üres telek mellõl ráláttam az épületre úgy, hogy beleférjen a fényképezõgép látómezejébe az egész, csináltam képet az egész épületrõl. Igen nosztalgikus érzés volt, és ettõl nem is tudtam szabadulni az egész délelõtt során, mivel hogy sokkal-sokkal régebbrõl ismerem a helyet mint azok, akikkel aznap dolgom akadt. Korán érkeztem, lefotóztam az épületet kívülrõl, aztán a portán üldögéltem. A portás volt csak ott, igaz nem nagyon maradt meg a helyén, kicsit jöttek-mentek ott diákok, és azt hiszem tanárok (ennyire korán nem tudom miért.)
Már majdnem háromnegyed nyolc volt, amikor egy vékony alacsony nálamnál fiatalabb úr jött akit legfeljebb csak tanárnak, nem is valami jólöltözött tanárnak néztem: na õ mutatkozott be, mint az iskola igazgatója. Bevezetett az igazgatói irodába: ez ma is pontosan ott van mint akkor volt, amikor az épületben még a Szabóky Adolf Szakközépiskola és Szakiskola mûködött, ahol is én óraadóként, külsõsként taníthattam informatikát... Az épületben meglepõen semmi sem változott, már amennyire vissza tudom idézni a régi képeket. A portán megvan még az a kapcsolótábla, ahol mindenki névcédulája alatt egy kétállású kis kapcsoló, balra is jobbra is egy kis led, ezzel jelezték ki van benn és ki nincs. Senki sem használja már... A titkárságon is, a helyettesi irodában is, az igazgatói irdoban is: mintha egy tatarozás kellõs közepén lennének: ahol potyogott a vakolat ott malterral kijavították, de nem is mindeütt és ahol van javítás, festés ott sem volt... Nem kicsit lehangoló :(
Az igazgató úr sokat beszélt, arról hogy õk befogadó iskola, arról hogy rengeteg a lemorzsolódás, arról hogy napi gyakorlat miszerint a rengeteg igazolatlan miatt a jegyzõnél ezt lejelentve megszûntetik a családok családi pótlékját mire jön a szülõ rimánkodni a suliba is, a jegyzõhöz is, mire a jegyzõ visszavágja a sulinak, ha õk korrigálják az igazolatlanokat, akkor õ, a jegyzõ is visszavonja a felfüggesztõ végzést. (Nem is értem, iylet lehet?) Csak az én kérdésemre válaszul mondta el, hogy a mérésben négy osztály vesz majd részt. Ekkor még négy, zsúfolásig megtelt osztályt vizionáltam, mint kiderült, ez a körülmények nagy nemismeretére utal :)
Az igazgatóhelyettes asszony (egy legfeljebb harminc körüli hölgy) csak olyan nyolc tájt érkezett meg. Mit mondjak, ennek a sulinak a pontosság nem sajátja... Azért ha már emiatt mentem, csak elkértem a papírokat: a felmérés során felügyelõi feladatokat ellátó kollégák felkészítésérõl szóló jegyzõkönyvet, a sértetlen csomagokat, a termek jelenléi ívét. Ez utóbbiakat az osztálynaplókkal kellett volna egybevetnek, majd negyedóra próbálkozás után nagyjából lehetetlennek ítéltem: a naplók igen kuszák ami a névsorokat illeti, bár potn ez az amirõl a kollégák nem tehetnek, elég nagy lehet ott a jövés-menés... Nagyjából, de csak nagyjából tudtam azt ellenõrizni hogy a jelenléti ív és a napló névsor egyezik...
(A post írása idõhiány miatt félbemaradt, még folytatom)
Szólj hozzá!
Címkék: kompetenciamérés SzERSA
MIB3
2012.05.28. 20:03 kdorozs
(#2165) 2012. május27., vasárnap
Valaha elég sokat jártunk a lányokkal, Orsival és Nórival moziba. Legalább is, a saját mércénkkel mérve sokat, havonta egy két alkalommal... Mostanában már nem, jó régen voltunk... Orsi a héten kitalálta, hogy menjünk a hosszú hétvégén – nosza, rajta! Orsi választotta a filmet, MIB3... Az igazat megvallva azt sem tudtam, hogy van folytatása, van harmadik része, de hát persze hogy van! A Lurdy ház moziját nézte ki Orsi, ide mentünk annakidején is, közel is van, jól is lehet parkolni (nagy ritkán azt hiszem voltunk nem kocsival is) és játszották is ezt a filmet.
Persze a dolgok változnak... Nóri nem jött velünk, csak ketten mentünk. Orsi vezetett és a külsõ parkolóban álltunk meg, mert a mélygarázs fizetõs. Biztosan régóta, de hát én azóta nem jártam ott. A mozi sem annak a cégnek a tulajdona már mint azelõtt – vagy a neve változott meg? Most MiMozink vagy mi a csuda a neve. (Nem tudom micsoda brain storming kellett a team-nak hogy kitalálja ezt a nevet!) Maga a mozi nem változott...
A jegyárak sem :( Mindegy, nem megyünk olyan gyakran hogy számítana. A film friss, nagy teremben vetítették, ezzel együtt harmadházzal ment. Ez nem túl jó hír a forgalmazónak, a vasárnap koradélután talán nem holtszezon, a május vége sem – ha most ennyire tölti csak meg a mozit akkor ez nem lesz kasszasiker...
A film egészében jó volt, bár nem nagyon mérhetõ akár az egyeshez akár a ketteshez. Elõbbihez persze hogy nem, az akármilyen is volt, az újdonság és az ötlet ütõssé tette, tehette... Orsi megállapítása volt, azt hiszem helytálló, hogy a hármasban kevesebb a poén, levesebb a móka – és azt meg én teszem hozzá hogy kicsit nagyobb súlyt fektettek az erõs, „harapós” részletekre.
Nekem maga az alapötlet is furcsa volt: az idõutazás... Nincs ezzel baj, de szerintem akkor élvezhetõ egy ilyen történet (könyv, film), ha a történet kerek, hihetõ és amennyire lehetséges ilyen elemeket tartalmazó történet esetén, hihetõ is. OK, egy könnyed szórakoztató film esetén nem kell számon kérni talán ilyet: de nem is szabad teljesen szem elõl téveszteni! Az idõben visszautazás felveti a hurok problémáját, azt a paradoxont hogy feje tetejére áll az ok és okozat kapcsolata, megfordulhat, értelmét vesztheti. Ha valaki a múltbéli eseményeket megváltoztatja, megváltozik sok minden, többek között a visszautazáshoz vezetõ eseménysorozat is – a MIB3 alkotói szemmel láthatóan nagyon ebbe nem akartak elmélyedni...
Az alaptörténet nem nagyon bonyolult – nem baj hogy nem az –, Vadállat Boriszt (Jemaine Clement – bár rá se ismertem volna) kiszabadítják a Holdon csak neki épített börtönébõl aki az idõben visszamenve megsemmisíti az õt fogságba ejtõ Tomi Lee Jones-t (K ügynök), és ezzel mindent megváltoztat, többek között azt, hogy fajtája inváziót indíthat a föld ellen. Az persze nem derül ki, miért is vadállati Vadállat Borisz (véletlen az orosz név? :)), de hát ilyen szintû filmben egyértelmû gonosz kell és slussz. A MIB3 egyértelmû fõszereplõje Will Smith (J ügynök), bár szerintem ebben a szerepben legjobb a MIB1-ben volt, a MIB2-ben nem annyira, itt pedig halovány... Mint ha kifulladt volna, vagy benne vagy a szerepben nincs annyi amennyi kéne, vagy a forgatókönyvíró nem tudott többet kihozni belõle? Az idõutazás miatt, a holdutazás idejében játszó történetrészbeli K ügynököt egy Josh Brolin nevû pasas alakítja, a csuda tudja ki õ (én legalábbis a nevét sem hallottam még) de nem játszik rosszabbul mint azok ketten. Szerintem jól játszott – igaz, a szerepe egy valóságos ájndék – az öt teljes dimenzióban létezõ Griffin (Michael Stuhlbarg) illetve a szöszi O ügynök. Azért, gondolom csak azért, hogy visszautaljanak a MIB1 és MIB2 kavarodásos jeleneteire, egy idegen fejével tekéznek kicsit J és K, szanaszéjjel lõnek egy kínai étkezdét...
Egészében a MIB1 látványos volt, a MIB2 jó, ez meg... Hát nem tudom, kicsit olyan mint ha lendületbõl menne még a dolog, amitõl persze profi alkotás, de nem akkora szám, mint ez elõzményei. Egyszer megnézni persze érdemes...
Szólj hozzá!
Koobe Junior
2012.05.27. 04:50 kdorozs
(#2164) 2012. május 25., szombat
Koobe Junior e-könyv olvasó
Ritka az, amikor valami újjal lehet foglalkozni, újjal és érdekessel... Ilyen volt a napokban egy e-könyv olvasó: láttam már nemegyszer buszon, metrón másoknál, de soha nem volt még a kezemben ilyen kütyü... Most a hosszú hétvégére igen... Sajnos, hogy csak átmenetileg, de legalább egy kis idõre...
Az OTP Fáy András Alapítványától kaptunk adományként az Iskola sok mindent, könyveket túlnyomó többségben és ezt az eszközt is. A hétvégén ezzel tettem pár próbát. Érdekes dolog, egészen más ezen könyvet olvasni és nem tudom alapvetõen miért, nem hiszem, hogy csupán a mérete miatt...
Egy Koobe Junior olvasót kaptunk. Ez a készülék a sorozat legkisebb tagja, saját magát is úgy pozicionálja, hogy gyerekeknek ideális ismerkedõ készülék, azt hiszem ezt hívják belépõ modellnek. Érdekes volt elvacakolni vele. Elsõnek a fényképezõgépbõl ideiglenesen áttett 4G-s SD kártyára vettem fel Cs. Szabó Sándor „Ellenérdek” c. regényét RTF-ben (nem lopott cucc, a szerzõ lapjáról töltöttem le és át is csak a forma kezelhetõségének tesztelése érdekében alakítottam). A saját menüjében pár perc keresgélés után semmit sem találtam ami a kártyáról a gép saját, belsõ memóriájába másolásra hasonlított volna. Na ezután kerestem ki a dobozából a hozzá adott USB kábelt. A töltõje érdekes és praktikus, az USB egyaránt való a töltésre ami lehet PC vagy a saját töltõje és adatkapcsolatra. Apróság, a tok miatt a kábel csatlakoztatása nem egyszerû. Ha ez megvan, menübõl kell választani, hogy adatkapcsolatot akar-e az ember vagy PC-rõl tölteni, ha az utóbbit akkor szépen látszik a memória is, az SD kártya is mint egy teljesen szokványos drive. Itt már simán megy a kártyáról memóriába másolás, nem is volt a készülékben több ideig kártya.
A kijelzõje nem valami nagy, de azt hiszem ebben az alsó kategóriában, ennyiért ennyi jár. Jól olvasható, a leírása szerint még napsütésben is ami igaz habár sötétben, gyenge fénynél nem nagyon olvasható (lehet, hogy erre is van mód, ennyit nem próbálgattam, de az tuti, hogy este a metrón hazafelé nehezen olvastam). A kezelése elsõre elég faramucinak tûnt, de bele lehet jönni. Kicsit lassan reagál a készülék a kezelõszervekre, persze lehet ez is olyasmi, amit meg kell szokni, Mint az apró betûket... A próbálgatást csak szöveggel, és gyakorlatilag ezzel az egyetlen könyvvel végeztem. A könyvet doc, docx, rtf, pdf és odt fájlformátumokban tettem fel. Nem is volt különösen meglepõ, hogy amikor az olvasnivalókat listázom, sem a docx sem az odt meg sem jelent (tudom, nem direkt a kapcsolat, de egy Linux operációs rendszeszeres készülék talán a nyílt dokumentumformátumot támogathatná...). Ekkora kijelzõn a teljes lap megjelenítése teljesen hiábavaló, ezt szerintem még fiatalon éles szemmel sem lehet olvasni. A nagyítás funkció sem egészen úgy mûködik minden fájlformátumra, ahogyan azt ígérik. Szubjektív, de ez egy fontos funkció, sokkal kézre esõbben kellett volna implementálni! Érdekes, talán idõvel meg is szokható – nekem ennyi idõm nem volt – az, hogy egyik nagyítási méret esetén a kijelzõ 90 fokkal elforgatva olvasható. (Mivel telefonok esetében az ma már hétköznapi funkció, miszerint elforgatva a gravitációt érzékelte automatikusan átvált ebbe, szóval alkalmaznak ilyet másutt, ezért feltehetõen a közép- esetleg a felsõ kategóriás olvasóknak is sajátja...) A betûk jól olvashatóak, bár az rtf esetén a betûközök mintha negatív ligatúrákat realizálnának olykor (hol nagyobb hol kisebb, nem tetszetõs). pdf esetén ilyen nincs, de ott meg abba szaladtam bele hogy akármi is a nagyítás, olykor mindenképpen, nagyíthatatlanul egy oldalasan jelenít meg, és se elõre se hátra, csak így mutatja azt az oldalt.
Az e-könyveknek van egy saját formátumuk, epub... Ezzel is tettem egy próbát. Ingyenes, nem nagy és magyar felületû a Calibre, ami sokféle formátumból ilyenre, epub alakra tesz lehetõvé alakítani. A program nem lopta be magát a szívembe, a kezelése elég jól átlátható alapszinten de érdekesebb apróságok már nehezen vagy sehogyan sem érhetõek el. Talán nem is apróság: az egyik átalakítás során nyert epub fájl az olvasóban ékezettelenül jelent meg, ehhez mi a csuda kéne?
A készülék nyomógombos és szerintem nem is túl jól kezelhetõ, bár talán egy ilyennél ma még nem alapkövetelmény mondjuk az érintõképernyõ. Ebben az alsó kategóriában biztosan nem. Egy okostelefon például, ami ma már elképzelhetetlen enélkül, az átlagembernek készül, sõt (a tizenötéves srácaim nagy részének például ilyen van, hatalmas képernyõs okostelefon, de mennyire fontos is hogy szünetben sõt órán Facebook-olhasson!) – az e-köny olvasó azonban nem az átlagembert célozza meg valószínûleg kiszolgálni. Ez csak tipp. Gyanítom azonban hogy a dolognak ennél azonban sokkal földhözragadtabb oka van: az e-konyv olvasóknak nagyon hosszan kell mutatni amit mutatnak, a lapozás energiaigényes csak és ebbe nem fér bele az érintõképernyõ. Szóval ennek a készüléknek ráadásul és szerintem elég ügyetlen a menüszerkezete, a jobb alsó nagy nyomógomb sem tûnik elsõre ügyes találmánynak bár az hogy homorú, a véletlen benyomástól véd. A lapozás az oldalsó él-billentõ kapcsolóval szerintem jó ötlet bár amikor 90 fokkal elforgatva kezeli az ember, na akkor nem áll kézre. Egészében ami a kezelhetõséget illeti, nem tudom, a menüben miért nincs kurzor és a billentyûzeten kurzormozgatás, olyan ósdinak tûnik, hogy a menü elemei számozottak és a menüelem kiválasztása a megfelelõ számmal történik, habár ezt elég jól lehet memorizálni, ha egy azon készüléket sokig használ az ember... A számok megjegyzése a menüszerkezetben, hát egy idõ után megy – és feltehetõen aki olvas ilyen kütyün az kicsit gondolkodni is hajlandó :)
Nem tudom, mivel lehetne összefoglalni... Fogalmam sincs, hogy mennyire váltja majd ki a klasszikus könyvet az e-könyv, az biztosan nem igaz hogy a környezetvédelem miatt esélytelen a klasszikus könyv. Nem ismerem a részleteket, de majdnem biztos, hogy egy ilyen elektronikus vacak elkészítése sokkal nagyobb környezeti terhelést jelent mint a papírgyártás, nem is beszélve arról hogy egy könyv magában könyv, egy e-könyv olvasó meg egészen sok mindent kíván még ahhoz, hogy valamire is használható legyen. Tud azonban olyanokat, amiket a klasszikus könyv soha: kis méretben sok könyv vihetõ magunkkal, sok minden elérhetõ vele, talán a nagyobbakkal, újabbakkal net is – bár akkor mi a különbség a tablet és az e-könyv olvasó között? Érdekes móka – többször többfélét több mindenre kellene használni, hogy ilyesmire válaszolni lehessen. Már ha egyáltalán van ezekre válasz... Érdekes, jó móka – ennyi a szubjektív összegzés :)
Szólj hozzá!
Címkék: olvasó e-book tablet odt rtf epub Linux Sándor Szabó Calibre PDF Junior Koobe DOC CS. DOCX e-konyv Ellenérdek
