(#1032) 2009. augusztus 11., kedd
Kora reggel, mint majdnem mindig, tárva nyitva az ablak. Most teljesen borult, sõt az esõ is eleredt és egyre jobban esik. Szél nincs, olyan nyugodt, nem hideg, majdnem õszi az idõ... A közelben pár hónapja nyílt egy pékbolt, itt helyben sütik is a pékárut. Reggel, amikor már eléggé szaporán esett, bezártam az ablakot – na ekkor csapott meg a frissen sülõ kenyér illata. Nagyon ismerõs: valaha a belsõ Ferencvárosban, nem messze a Fáy-tól is volt valahol egy pékség. Az iskolaévekkel, a hetvenes évek második felével kapcsolatosan többek között ez mindig eszembe jut, a kora reggelek, hol vizesek õsszel, aztán már hidegek, fagyosak késõbb, vagy kora tavasszal amikor még hideg van de a nappalok kicsit már korábban kezdõdnek... Egy azonban mindig megvolt: a friss pékáru, a sülõ kenyér illata, ez nagyon megvolt, ezt nagyon lehetett érezni.
A péküzem aztán elköltözött, megszüntették, bezárt, nem tudom, most van sok új építésû lakóház, üzletek, még kiülõs vendéglõ is meg szálloda is de kenyérillat az nincs. Illetve van, és most itt, másutt... Meglepõ volt, mivel furcsa hogy itt, hogy most az ami egészen régen és másutt volt ismerõs...
Olykor felbukkannak dolgok...
